Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)

Szövényi István: Kőszegi vendégfogadók a XVII. és XVIII. században

bérlőt kötelezte, hogy a fogadóban csak a város borát árusíthatja. Az egyezséget 1666. április 28-án kötötték, erről a következő feljegyzés tanúskodik: „Hanz Prainer, az Varas Vendegh fogadojat, a ki annak előtte Spedly Mihály háza volt, föl fogadta az Varastul arendalvan in FI. 40. de ugy hogy az Varosnak tartozik az borát Eötven csöbörigh, megh venny es ki árulni az bornak árrárul megh egyezvén... "

2

2 167Í-ben „Fayrantth János Uramnak"

2

3 adták bérbe a fogadót, és az árendát 60 Ft-ra emelték.

2

4 A város vagy pénzszűkében volt, vagy kevés bora termett, mert ugyanakkor a bérlőnek megengedték, hogy ne a város borát árulja, hanem megváltás fejében még 50 Ft-ot fizessen.

2

5 Egy év múlva Grajfendorfer Simon vendégfogadós jelentkezett bérlőnek. A tanács azzal a feltétellel alkalmazta, hogy a „robotozástul, adozástul" nem fogják felmenteni. Az árendát 40 Ft-ban állapították meg.

2

6 1673. augusztus 14-én a fogadót egy évre Praisz Tamás vette bérbe. Az egyezség szerint kötelezte magát, hogy a város 80 csöbör

2

7 borát 1 pénzzel drágábban fogja adni, mint a városi borkimérésben.

2

8 A bérlő kezdetben jól látta el feladatát, mert a tanács az előbbi feltételek mellett meghosszabbította a szerződést. Egyúttal kifejezte azt a kívánságát, hogyha a városnak vendegei érkeznek, a bérlő „Biró Úrtól vagy penigh Kamarás uramtul megh tudakolnyi" tartozik, „mit kőllessék azon vendignek kiszitenyi, és mennyi kőlcsige líszen... Kamarás Urammal számot vetnyi."

2

9 Úgy látszik azonban, hogy nemcsak a vendégforgalom csappant meg, de a város bora sem volt abban az időben valami kelendő, mert 1675-ben a számadásokból kiderült, hogy Praisz Tamás bérlő az átvett bormennyiség után 116 Ft-tal adós maradt. Mivel 35 csöbör bort még nem árult ki, csöbrönként 1—1 Ft-tal számolva 151 Ft-tal tartozott a városnak. Ezért a tanács kötelezte, hogy adósságát két részletben törlessze. A bérleményt egy esztendeig még nála hagyta azzal a kikötéssel, hogy "angarianként" (évnegyedenként) 60 Ft-ot fizessen, de nem kell a város borát árusítania.

3

0 Mindezek ellenére a Praisz Tamással kötött szerződést a tanács 1680-ig meghosszabbította, s bár arra gondoltak, hogy „alkalmatossab, és az N. Városnak hasznossabb embert kőlletik fogadny"

3

1, mivel megfelelő ajánlkozó nem akadt, 1680. november 1-én ismét neki adták a fogadót árendába.

3

2 1681. január 21-én Praisz Tamás elhunytával Thulmon Mátyás lett a városi vendégfogadó bérlője. Az új bérlővel azonban hamar meggyűlt a baja a városnak. A vendégfogadóban történt rendbontás és lövöldözés miatt 124 Ft-ra büntették, és ekképp határoztak: „Mint hogy pedigh vendéghfogado lévén az Varas házában cselekedte az excessust, azon Vendégh fogado tülő el vitetik, tartozván abbul egy het alat ki hordozoskodny.. ,"

3

3 Ugyanebben az évben a városi kamarás „az Lovak állását" csináltatta meg a fogadó istállójában 50 dénárért

3

4, majd a kút javítására került sor.

35 Az utolsó bérlő, akiről a feljegyzésekből tudunk, Szakács János 1683. december 14-én a bérletet felmondta.

3

6 A bérlőkkel való sok nehézség miatt a tanács végül is úgy döntött, hogy az Arany Korona vendégfogadót eladja. Thulmon György, az új tulajdonos azonban nem sokáig tartózkodott Kőszegen, ezért az ingatlanok hasznosítása 86