Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)

Gadanecz Béláné: A vendéglátóipari dolgozók szakszervezeti mozgalmának sajátosságai

a) A vendéglátóipari dolgozók szakszervezeti mozgalma a magyarországi szakszervezeti mozgalom szerves része, amelynek történelmi tanulságai, sajá­tos voltuk miatt, a szolgáltatások egykori súlya mellett is — még a magyar szakszervezetek történetének megírása előtt — tudományos összegezést kí­vánnának. b) Annak feltárása, hogy a vendéglátóipar öntudatos harcosainak helyt­állása bátran összemérhető az ipari munkások szakszervezeteiben küzdőkével, a szakszervezettörténet funkciójának megfelelően elősegítheti e növekvő je­lentőségű szakma dolgozóinak fokozott megbecsülését, hozzájárulhat önbe­csülésük erősítéséhez, szocialista öntudatuk fejlesztéséhez. c) A szolgáltató szférában foglalkoztatottak számának és arányának nö­vekedése korunkban előtérbe helyezik azoknak a körülményeknek a vizsgá­latát, amelyek meghatározzák s befolyásolják az itt dolgozók osztályharcos szervezkedését. A forradalom jövője szempontjából ugyanis lényeges kérdés, hogy a forradalom oldalára állíthatók-e, s megtarthatók-e ott a szolgáltatá­sokban dolgozók (akik az Egyesült Államokban a munkaerő többségét jelen­tik, de jelentős az arányuk pl. azokban a gazdaságilag gyengébben fejlett dél­európai országokban is, amelyekben számottevő az idegenforgalom). A magyar­országi vendéglátóipari dolgozók mozgalmának bizonyos tanulságai, a szer­vezkedés, a hatalomért folytatott harc, s a munkáshatalom időszakában szer­zett tapasztalatai értékesek lehetnek a nemzetközi munkásmozgalom számára is. II. A vizsgálat módszerét a téma határozza meg. E szakszervezet történetét a vendéglátóipar és a munkásmozgalom általános fejlődésébe ágyazva, nem­zetközi hátterét, összefüggéseit is megvilágítva igyekeztem vizsgálni. Az át­fogó párt- és szakszervezettörténeti, politikai, ipar- és társadalomtörténeti művek a korszak problémáinak megismeréséhez, az általános fejlődésvonal tisz­tázásához nyújtottak értékes segítséget. Az ipar- és társadalomtörténeti mo­nográfiák közvetlen segítségének hiánya azonban elkerülhetetlenné tette a ven­déglátóipar fejlődési tendenciájának, a kereső népesség megoszlásának nép­számlálási adatokból való kibányászását. Ahol mód nyílt rá, az ipar és a dol­gozók helyzetének ábrázolásakor a szépirodalom kincsestárából is merítettem. A feldolgozás a kronologikus előrehaladást a tematikussal kombinálva tárja föl a mozgalom történetét, különös gondot fordítva az eszmetörténeti vo­natkozásokra, a különböző eszmei-politikai áramlatokat reprezentáló szer­vezetek küzdelmére. Az időrendiséget keresztezi, a szerkezetet szükségképpen bonyolítja, hogy az 1903. és 1912. közötti periódusban a későbbi országos szervezet komponenseit, három önálló, párhuzamosan működő fővárosi szak­szervezet életét s egymáshoz kapcsolódó tevékenységét, s az adott szervezetek­nek a vidéki mozgalomhoz való viszonyát kellett feltárni, ábrázolni. Az értekezés eddig feldolgozatlan forrásanyagra, az állami, a fővárosi, a párt- és szakszervezeti levéltárak, múzeumok iratanyagára, s a témával kap­csolatos nyomtatott forrásokra épül. Kutatásmetodikai szempontból nehéz­312.

Next

/
Thumbnails
Contents