Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)
Gundel Imre: A Múzeum menülapgyűjteménye
fogásonként váltakozik, de egyes fogásokat kizárólag francia nyelven tüntettek fel. 61 5 Gyakori az is, hogy az ételek és italok franciául szerepelnek, de a borok eredeti magyar nevükön. 61 6 Előfordul, hogy csak az alkalmat írták latin nyelven, a menülap egyébként magyar—francia. 61 7 A kétnyelvűeknél az egyik nyelv általában a magyar, a másik az alkalomhoz, a díszvendéghez igazodott. Ezek közül a legrégibb az északsarki expeditio tagjai tiszteletére rendezett 1874. évi bankett menülapja. 61 8 Egy másik említésre méltó menülap 1896-ból származik, a Millenniumi Utazási és Ellátási Vállalat közli ezen ABC csoportokra bontva, magyarul és németül az ebéd- és vacsoramenüket. 61 9 A három nyelvűek közül kiemeljük az 1926. évi nemzetközi szállodáskongresszus egyik menülapját, melyet latinul írtak a soknemzetiségű vendégseregnek, de a közérthetőség érdekében áttetsző borítóján a latin szövegnek megfelelő helyen egyik oldalon magyarul, másikon franciául is olvasható ugyanaz. 62 0 A felszabadulás előtt négy nyelvű menülap mindössze egy alkalommal fordul elő. 62 1 A táblázatból azt látjuk, hogy a magyar nyelvűek száma emelkedő tendenciát mutat, és ez összefügg azzal, hogy ugyanakkor a francia nyelvűek aránya fokozatosan csökken. A német menülapok aránya a 70-es években érthetően még magas, ezt erőteljes csökkenés követi, majd a 30-as, 40-es években arányuk kismértékben ismét emelkedik. A többnyelvű menülapok számának növekedése szorosan összefügg az idegenforgalom fejlődésével. Az első világháború előtti években a francia a gasztronómia nemzetközi nyelve is lévén, ismeretét a művelt magyar vendégektől joggal feltételezték. Jellemző, hogy ebben az időben — ha az egyéb szöveget nem is, de — az ételeket még olyan alkalmakkor is franciául írták a menülapra, amikor angol 622 vagy olasz 62 3 nemzetiségű vendégek tiszteletére rendezett bankettről volt szó. Az ebből a korból, Nagy-Britanniából származó menülapokon is francia ételneveket használtak. 62 4 A Magyar Tudományos Akadémia 1897., 1899. és 1900. évi menülapjait még franciául, az 1901. és 1903. évieket magyarul írták. 62 5 A francia nyelv használata a menülapokon később ugyan vesztett jelentőségéből, de diplomáciai alkalmak, nemzetközi kongresszusok során a vizsgált időszakban szinte minden esetben használták. A francia nyelv gyakori volt a magánházaknál rendezett bankettek menülapjain még a 20-as, 30-as években is: míg ezt az előkelősdiség, nagyzás és merevség egyik megnyilvánulásának tekinthetjük, ugyanakkor a magyar nyelvű menülapok az egyszerűbb, közvetlen, baráti összejövetelekre jellemzőek. Ezt bizonyítja az is, hogy a vidéki és a szerényebb fővárosi cégek menülapjai között aránytalanul több a magyar, mint a francia nyelvű menülap. Feljegyeztünk néhány, ma már nem használt ételnevet. Ma is alkalmazhatnánk ezek közül a gyöngyhalikrát a kaviár helyett, 62 6 a királylevest consommé Royal helyett, 62 7 a javalevest az erőleves helyett (Kraftbrühe). 62 8 Régiesnek hat a Pipe sült, 62 9 az őzczimer, 63 0 az őzgerincz csitkenyével (=áfonya?), 63 1 a vadsertés melléklettel, 63 2 a „vegyes asietta" (Pozsony), 63 3 a „moccai kávé", 63 4 és nem tudjuk, milyen lehetett a cserkeszleves, 63 5 vagy a „molnárcsusza", utóbbi egy káposztás tokány körítése. 63 6 A parfé egy helyen „Tejszín280.
