Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)

Pápa Miklós: A kereskedelmi gyűjtemény megalapítása

lap már úgy tudja, hogy „kereskedelmi múzeumot terveznek Budapesten. A fejlődéstörténeti dokumentumok összeírását a közeljövőben megkezdik." (1962. december 18.) Egyelőre azonban sem egy átfogó KÖZÉRT házigyűjtemény és az annak anyagából tervezett kiállítás, sem az egyéb elképzelések (pl. a Szakszervezet bevonása) nem valósulnak meg. Annyi eredménye azonban mégis marad az első fellendülésnek, hogy az Élelmiszerkereskedelmi Irodában a kezdeményező Statisztikai osztály rendszeres feladatául vállalja a KÖZÉRT emlékek megőrzését s a mostoha körülmények, a rendkívül szűk hely dacára is az évek folyamán értékes anyagot gyűjtött össze. Az Osztály feloszlása után (1967. december 31.) az anyag részben a Központi Statisztikai Hivatalhoz, részben a Belkereskedelmi Kutató Intézethez és a Fővárosi Levéltárhoz kerül; de jócskán jut belőle a később megalakuló Kereskedelmi gyűjteményünknek is. Időközben a Belkereskedelmi Minisztérium megkezdi a kereskedelmi reklámanyagok összegyűjtését és felhívására a KÖZÉRT is jelentős anyagot ad át (A KÖZÉRT-nek sok saját kiadású plakátja volt.) A kereskedelmi múzeum szempontjából jelentős dátum, az 1965. év. Ez évben határozta el a Belkereskedelmi Minisztérium október 15-i miniszterhelyettesi értekezlete a Magyar Vendéglátóipari Múzeum megalakítását. Ezzel egyidejűleg azt is kimondta a határozat, hogy későbbi időben indokolt a múzeumnak kereskedelmi és vendéglátóipari múzeummá való fejlesztése. A Vendéglátóipari Múzeum 1966 januárjában megkezdte működését s az előkészítő munkák és a helyiség átalakítása olyan jó ütemben haladt, hogy még az év augusztusban megnyithatta első, látványos kiállítását. Ez a Múzeum szervezőjének és munkatársainak kimagasló érdeme. Ez az esemény a leendő kereskedelmi múzeum szempontjából is igen nagy jelentőségű. A Belkereskedelmi Minisztériumnak is van most már múzeuma s ez gyors felfejlődésével, eredményes működésével kedvezően hatott oly irányban, hogy a Minisztérium a kereskedelmi gyűjteményt mielőbb létrehozza. 1967 decemberében megkezdődnek az előkészítő tárgyalások a Minisztérium Személyzeti főosztályán. Ez elsősorban arra irányult, hogy milyen anyag összegyűjtése várható. Mi maradt meg. Mi lelhető még fel. Lehet-e még számítani számottevő értékek összegyűjtésére? Az aggodalom nem volt alaptalan, mert a vállalatok az új gazdasági mechanizmusra való felkészülés időszakában igyekeztek a korábbi évek során felgyülemlett használaton kívüli, zömében elavult álló- és fogyóeszközöket értékesíteni, illetve kiselejtezni. A selejtezés különösen az állóeszközöknél volt nagymérvű, mert a 25/1966 ОТ—PM együttes utasítás 5. §-a módot nyújtott kedvezményes elszámolás alkalmazására. A vállalatok éltek is ezzel s a gondnoksági raktárak nagymértékben megürültek. Amennyire helyes és egészséges intézkedés volt ez a vállalat működése tekintetében, olyannyira hátrányos muzeális szempontból. Rengeteg érték tűnt el, s a későbbi évek arra a tapasztalatra vezettek, hogy a régi kereskedelem emlékei a még élő öreg magánkereskedőknél is fellelhetők vagy egyes esetekben azok utódainál lehet még egyetmást találni. 27