Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)
Szántó Péter : Magyarország idegenforgalma a XIX. sz. második felében
fürdők látképeit, épületrajzát láthatta a közönség. A szállodások és vendéglősök mintahotelt építettek. A nagyvendéglőt Dobos C. József bérelte ; 300 személyes díszterem, pálmákkal díszített terasz tartozott hozzá. 12 5 Négy, ízlésesen berendezett csárdát, kávéházakat, sörcsarnokokat, s számtalan borozót találhatott a látogató a kiállítás területén. S hogy az idegenek tájékozódni tudjanak, tudakozó intézet működött, ahol a kiállításról, a városról, a közlekedési lehetőségekről lehetett információkat kérni, de vezető- és tolmácsszolgálat is volt. 12 6 A propaganda tevékenységen kívül a szervezett idegenforgalom első megnyilvánulásai közé tartozik a szálláskérdés megoldása. Hogy a szállodaárak ne szökjenek fel, a szállodatulajdonosok nyilatkozatot írtak alá, hogy az előre bejelentett árakat betartják. Egy-egy szoba ára 1,20 forinttól 10 forintig terjedt. 35 szállodára, 1800 szobára vonatkozott az intézkedés. A kiállítás előkészítésére létrehozott bizottság javaslatára lakásközvetítő irodát szerveztek, amely a szállodások és a főváros lakosai által rendelkezésre bocsátott szobákat — sa tanév szünetében iskolaépületeket — adott bérbe. Ez utóbbiakban olcsó szállásokat rendeztek be. Az irodát is propagálták, röplapokkal, plakátokkal. Kalauzokat alkalmaztak, akik az irodához forduló vendéget a szállására vezették, a fővárost bemutatták az idegeneknek. A lakásközvetítő irodát összesen 37 740 vidéki és külföldi vette igénybe. 12 7 A törvényhatóságnak készült jelentés felsorolja azokat a nevezetesebb vendégeket, illetve csoportokat, egyleteket, akik, illetve amelyek tagjai megjelentek a kiállításon. Érdekességképpen csak néhány közülük: a walesi herceg, Milán szerb király, Sándor bolgár fejedelem, Vilmos porosz herceg. Az egyletek és csoportok között találunk bécsit, a francia vasúti igazgatókat, lengyeleket, cseheket, és a Balkán félszigetről érkezetteket. 12 8 A kiállítás évében 102 252 turista látogatott Budapestre, ebből a külföldiek száma: 28 153 Ausztriából és 12 324 egyéb országokból. (Összehasonlításul: 1887-ben 89 456-an jártak fővárosunkban; Ausztriából 10 793-mal, más országokból 3818 utassal kevesebb jött, mint 1885-ben.) 12 9 Bár Széchenyi Pál földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter záróbeszédében hangoztatta, hogy: „Sikerült a külföld előtt országunkat bemutatni...", a kortársak kudarcnak könyvelték el az eredményt. 13 0 Magyarország gazdasága, ipara nem tuSfa felkelteni a fejlett nyugateurópai országok közönségének érdeklődését. így a kiállításon azokra a rétegekre lehetett számítani, amelyek elsősorban a látványosság, szórakozás kedvéért utaztak. A kortársak véleményével ellentétben a kiállítás nem volt sikertelen idegenforgalmi szempontból. Ez az első alkalom, amikor központilag szervezetten (Országos Kiállítási Bizottság) próbálták megteremteni az idegenforgalom szempontjából szükséges feltételeket. E kezdeményezés gyümölcse rövidesen be is érett. A Városi Menetjegyiroda a kiállítás alatt is tevékenykedett, s megerősödött. 1886-ban Baross Gábor ösztönzésére Bécsben a Kärtnerringen levő Grand Hotelban a Wagon Lits kezelésében, és Konstantinápolyban Széchenyi Ödön 235.
