Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)
Szántó Péter : Magyarország idegenforgalma a XIX. sz. második felében
Az 1867-es év a kiegyezés, s egyben a király, Ferenc József koronázásának éve. Az uralkodó rétegnek politikailag is fontos volt a koronázás minél nagyobb arányú propagálása, és ez természetesen idegenforgalmunkra is kihatott. „A vasutak és gőzhajók már napok óta szállítják a vendégeket..." — olvashatjuk a Fővárosi Lapokban. 10 6 Ezek a vendégek természetesen a monarchia határain belülről érkeztek. A 70-es években a Szent István-napi ünnepségek váltak a vidék és a szomszédos országbeli turisták vonzerejévé. 1873-ban „kéjvonatok" szállították a vidéki és külföldi vendégeket Pestre. A külföldiek Bécsből jöttek, 20 óra alatt tették meg az utat. A kedvezményes retúrjegy ára másodosztályon 10 Ft, harmadosztályon 7 Ft volt. 10 7 Az 1879. évi ünnepségekről így tudósít a Fővárosi Lapok : „Szt. István napja még nem volt fővárosunkban olyan élénk, mint az idén. Az országos ünnepekre máskor is ezrenként szállítják a vasutaink a vidéki látogatókat Budapestre, ezúttal azonban még a rendesnél is nagyobb számmal jöttek vidékiek az ország minden részéből, úgy, hogy a főváros vendéglői alig-alig voltak képesek befogadni az idegenek tömegeit." A következő számban megjelent tudósításból azt is megtudhatjuk, hogy francia turisták is tartózkodtak a fővárosban, akik a Balaton mellé akartak kirándulást tenni. 108 A Szt. István-napi és egyéb rendezvények iránt megnyilvánuló érdeklődés hozzájárult, hogy idegenforgalmunkra terelődjék a figyelem. A végső indítékot a Balkán felé irányuló vasútvonalak megépítése adta, ezzel ugyanis hazánk valóban a „kelet kapuja" lett a nyugatiak számára, s az első állomás nyugat felé a balkáni népeknek. A cél : hacsak néhány napra is megállítani nálunk az átáramló turistákat. 10 9 A Fővárosi Egylet 1877-ben emlékiratot terjesztett a törvényhatóság elé, „Keleti vasutak és a főváros érdekei" címmel. Ebben elsősorban az idegenforgalmi propaganda megszervezésével foglalkoztak. Ajánlják a balkán-félszigeti lapokban Budapestről szóló cikkek közlését, az útmutatók szerb, bolgár, görög, török nyelven való kiadását, a fővárost, illetve annak szebb részeit bemutató fényképek elhelyezését, a nagyobb vasútvonalak mentén fekvő városokban és vasútvonalakon, minden héten a balkáni népek nyelvein megjelenő hirdetések (röpcédulák) kiosztását, amelyek elsősorban a főváros gyógyforrásait propagálják. Magánosoknak, egyesületeknek ajánlják, hogy fogadójukba, mulatóhelyeken plakátokat függesszenek ki, időközönként nagyobb mulatságokat rendezzenek, s ezeket külföldi városokban propagálják. Az emlékirat kiemeli, hogy két mozzanaton nyugszik egy város vonzereje: nemzetközi jellegén, s hogy sokféle mulatóhely, szórakozási lehetőség, az üzletekben bő választék legyen. 11 0 A törvényhatóság ekkor még nem foglalkozott érdemben az emlékirattal, pontosan 10 év múlva veszik csak elő. Amit egy testületnek nem sikerült megvalósítania, azt egy üzleti vállalkozás elindította. 1884-ben augusztus 16-án a Hungária két földszinti helyiségében megnyílt a Magyar Királyi Államvasutak Menetjegyirodája. 111 Hasonló kezdeményezés már 1861-ben is volt. Felmerült egy Utazási Társaság" alapításának ötlete, s az Akadémiához benyújtották az alapszabály tervezetet is, amely szerint elsősorban a külföldre utazó magyarokról gondoskod232.
