Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)

Szántó Péter : Magyarország idegenforgalma a XIX. sz. második felében

A főváros a külföldiek szemével A tömeges idegenforgalom az ország fővárosában, Budapesten alakult ki először. Ez természetes is, hiszen a város közlekedési csomópont, az ország gazdasági, kulturális és politikai központja, az ellátottság itt a legjobb. Bárki, bármilyen célból is érkezik hazánkba, nagyon valószínű, hogy Budapesten legalábbis át kell utaznia, de valószínű, hogy itt találja meg azt, amit keres. Ez, no meg a külföldi nagyvárosok példája (Párizs, Róma, London, Madrid) a pestieket is ösztönzi az idegenforgalom szervezésére. Hogy ez mennyire így van, azt mutatja Kammermayer Károly, a főváros első polgármesterének az egyesítés alkalmával elmondott beszéde: „Ha a jövedelmünk és a kiadások közötti egyensúly fenntartása mellett a nagyközönség kényelmi igényeiről is gondoskodunk, akkor Budapest főváros a vidékre és a külföldi vendégekre is nagy vonzerővel bíró, kellemes tartózkodási hely leend."

9

3 Nézzünk körül e szép városban a külföldiek szemével. A legelfogultabb utazó — még ha elfogultsága ellenünk szólt is — szépnek találta fővárosunkat. Ambroise Tardieu 1884-ben így írt: „Mint minden utazó, aki egy kis időt tölt egy városban, én is arra törekedtem, hogy mindent lássak. Néhány perc alatt mentem fel a budai várba, gőzsiklón. Ott megtekintettem a királyi palotát, művészi teraszaival, ahonnan Pestre és vidékre pompás kilátás nyílik..." Utazónk hajóval érkezett. „A hajó egy vashíd alatt haladt el. Ehhez fogható — a híd szépségét, ívét, valamint szélességét tekintve — nincs Franciaországban." „Pestre tekintve a látvány tündéri. Pest majdnem olyan szép, mint Bécs. Emlékművek, tágas kávéházak sorakoznak egymás mellett a Ferenc-József rakparton. Hihetetlen élénkség uralkodik mindenütt."

9

4 „Fiákerek, kocsik, járművek, omnibuszok, a vasutak káros gyorsaságban keresztezik egymást, ami ennek a népnek a lendületét mutatja. A szórakozóhelyek sem hiányoznak Budapestről... a fürdők, a sétányok, a kocsiutak egész nap tele vannak... boldog halandókkal, kik dohányoznak és álmodoznak" — így írt Victor Tissot, meglehetősen torz képet festve az itt élő emberekről. Ha azonban a városképről ír, ő is lelkesedik: „Pest, mely a múlt században szegény, nyomorúságos kis falu volt, most épületeinek fényével és pompájával elvakít.. ,"

9

5 A külföldiek leírásait egymáshoz illesztve, teljes képet kaphatnánk a városról, az itt uralkodó szokásokról. A különcségekre, érdekességekre éhes utazók még olyan sajátosságokra is felfigyeltek mint, hogy a pesti utcák kirakatai tele vannak a hírneves színésznők, államférfiak, sőt az arisztokrácia hölgyeinek fényképeivel; hírt kapunk a sajtóról, az üzletek cégtábláiról, a csinos virágáruslányokról stb. E leírások megegyeznek abban, hogy Budapestet modern nagyvárosnak mutatják be. A kiegyezés után fővárosunk valóban hatalmas fejlődésnek indult. Ezt meggyorsította a három város, Pest, Buda, Óbuda 1873-ban történt egyesítése. A természet által nyújtott szépséget fokozták a Duna két partján fekvő városban a nagyarányú építkezések: hidak, sugárutak, paloták nőttek ki a 229.