Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)
Szántó Péter : Magyarország idegenforgalma a XIX. sz. második felében
Utazók, útleírások Hazánkról írt művek bármelyikét olvassuk, írójuk véleményét meghatározza, mit tart társadalmi rendünkről, kiil- és belpolitikánkról, kultúránkról. Ez a vélemény nem mindig hízelgő. Hosszú ideig Victor Tissot műveiből ismerte Európa Magyarországot. 4 3 Az 1880-as években járt német, orosz, magyarföldön. Művének huszonhat fejezetéből tizenhétben foglalkozik hazánkkal. Túlzásait, tévedéseit, torzításait több más író által írt útirajz is átvette. Egészen nyilvánvalóan kiütközik a politikai, társadalmi szembenállás Mne. Blase de Buruy sorai közül. Hosszabb ideig tartózkodott Bécsben, mielőtt átlépte a magyar határt, ott konzervatív arisztokrata körökben volt otthonos. Bár csak Pozsonyig jutott, megállapítja: a városok télen porsivatagok, nyáron sárfürdők, betegség, piszok, barbárság látható mindenütt. Kossuthot lázadó komédiásnak tartja. Ugyanez az attitűd érezhető William Rey-nél, akinek megállapítása szerint a magyar elbizakodott, erőszakos nép. 4 4 Amit a társadalmi elmaradottságról mondanak ezek a művek, sok esetben helytállók, csak éppen túlzottak. Jules Lermina (francia újságírónő, aki részt vett Kossuth iratainak fordításában is), középkori, barbár, elmaradott országként mutatja be hazánkat, s ebből levezetve, a csárdást, mint a magyarok erkölcsi romlottságát bebizonyító erotikus táncot jellemzi. Honfitársnője, Marie Letizia de Ratazzi Rute ugyanakkor imádja a magyar táncot, s hazánkról megjegyzi: „Ebben az országban minden misztérium és legenda." 4 5 Egy-egy idegen megállapítása sokszor egyszerűen csak felületességből születik. Ezt bizonyítják Arthur Milland író fölényes sorai. Szerinte az ország három dologról nevezetes: borairól, asszonyairól és lovairól. A borok viszont nem is olyan jók, az asszonyok „elhibázott férfiak", a lovak méltán híresek. 46 Akár rosszindulat, akár túlzott társadalombírálat, vagy egyszerűen felszínesség következtében születtek ezek a művek, mindenesetre nagyon rosszat tettek. Az amúgy is alig ismert „keleti barbár" országról alkotott képet erősítették az átlag olvasóban, s így hihetőbbnek tűntek számára, mint a reális képet alkotó, vagy számunkra kedvezően elfogult írások. Az 1840-es években az angol Miss Paradoe volt hazánk szószólója egész Európában. Ezt a szerepet a század második felében francia írónő, a politikai és irodalmi életben egyaránt ismert egyéniség, a Nouvelle Revue szerkesztője, Juliette Adam veszi át. Tevékenyen részt vett az árvízkárosultak javára rendezett ünnepély szervezésében, a Budapesti írók és Művészek társasága párizsi látogatásának előkészítésében, s az 1885-ös Budapesti Országos Kiállításra érkezett francia csoport szervezésében. Magyarországon jártakor tiszteletét tette nála Jókai Mór, Gyulai Pál, Pulszky Ferenc is. Alföldi körútja diadalút volt. Az utazásról megjelent könyvében (La Patrie Hongroise) meleg hangon írt a magyar népről, vendégszeretetéről. Utazásának fő célja azonban a magyar ellenzékkel való kapcsolatok erősítése volt — ez könyvében is érezhető —, de mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy útja Pestről Turinba az agg Kossuthhoz vezetett. 4 7 A magyar emigránsokkal tartott baráti kapcsolat hívta fel figyelmét ha221.
