Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)
H. Szűcs Margit: Az egykori magyar kereskedelmi múzeum és kereskedelemtörténeti gyűjteménye
A kereskedelmi kiállítás gondolata — ahogy a millennium eredményeit értékelő mű írója mondja 1 0 — „a levegőben volt". „Nyilvánvalóvá kellett tenni, hogy a kereskedés milyen gazdasági tevékenységet fejt ki" — jelentette ki továbbá, és ezzel alapvető muzeológiai kérdéseket is érintett. A kiállítás rendezőinek az volt az elképzelésük, hogy a kereskedés tárgyait forgalmi jelentőségükben, irodalmi és statisztikai adatokban mutatják be, a kereskedelem eszközeit, intézményeit és folyamatait viszont működésük közben érzékeltetik. A kereskedelem-, pénz- és hitelügy kiállítási csoportja a millennium céljára létrehozott országos kiállítási alap igénybevétele nélkül, önköltségen létesült. A rendezőbizottság 142 000 forintot gyűjtött össze 382 részvénytársaságtól és 222 kereskedőcégtől, akik ezen kívül még saját kiállítási részük költségeit is fedezték. A kiállított anyagot csoportbizottságok vásárolták, gyűjtötték és rendezték. Szervezőjük Mende Bódog, a Magyar Nemzetgazda című lap szerkesztője volt. Az eredeti tárgyakat, iratokat, stb. fotókkal, metszetekkel, festményekkel is kiegészítették. Ezeken kívül berendezés-rekonstrukciókat, maketteket.diorámákat is alkalmaztak, sőt fülkékben bábukkal megrendezett életképeket is. A koncepcióra, az anyaggyűjtés terveire, lehetőségeire és a megvalósult kiállítás szerkezetére vonatkozóan a már említett munka mellett a millenniumi kiállítás katalógusa is rendelkezésünkre áll. 1 1 E források mind kereskedelemmind muzeológiatörténeti szempontból rendkívül érdekesek. A kiállított anyag eredetét a katalógus pontosan jelöli. Ebből a szempontból három csoportot tudunk megkülönböztetni. Feltüntetik a tulajdonos: magánszemély vagy múzeum, illetve levéltár nevét; ezeket az anyagokat a kiállítás végén nyilván vissza kellett adni. Azt is jelölik, hogy mely tárgyakat küldték a kiállítás számára és azt is, amelyeket a csoportbizottságok gyűjtötték, vásárolták vagy készíttették. E két utóbbi részből származhatott az a gyűjtemény, melyet a múzeum átvett. A vizuális kép megformálásában segítségünkre vannak a millenniumi kiadvány fotói és Schack Béla „A magyar kereskedő könyvé"-t (1907—11) illusztráló fényképek, melyek már a kereskedelmi múzeum tulajdonában levő tárgyakról készültek. (3—8. kép.) Technikailag a kiállítás —- mint a katalógusból kitűnik — két nagy csoportra oszlott: „I. A kereskedelem tárgyai. II. A kereskedelem segédeszközei." Az anyagot természetesen nem lehetett e két kategóriába szorítani és így mindkét csoportban találni azonos típusúakat. Minden csoport, ill. osztály két időrendbeli részre oszlott: ,,a) retrospectív ( = visszatekintő) rész", ez volt tulajdonképpen az akkori történeti anyag, „b) jelenkori rész", mely számunkra történeti anyagot jelent. A megfelelő osztályok e „modern" anyagát a századvég ismert és jelentős cégei szolgáltatták, nem kis reklámot teremtve ezzel maguknak. Az első csoport az áruforgalomra és a kereskedelemmel foglalkozó népességre vonatkozó okiratokat és grafikai táblázatokat tartalmazott, ez a kiállítás csekély hányadát jelentette. A második csoport a következő, úgynevezett osztályokból állt: „1. osztály: Kereskedelmi irodák." (berendezések; elsősorban terményiroda, üzletkönyvek, számlák, fuvarlevelek, szállítási hirdetések, üzleti körlevelek, tanoncfel191.
