Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)

Konrádyné Gálos Magda: Képek a budapesti szállodák életéből a város-egyesítés korszakában

Az egyesítés korában ezekből a családokból kerülnek ki a szakma igen jó vezetői. A közvetlen, családias jelleg, amely szállóinkat általában jellemezte, a fejlődő kapitalizmus, a tőkés társulások idején elhalványul, ridegebb üzleti szellem uralkodik a nagyüzemmé lett szállodákban. De ha a familiaritás háttérbe is szorul, a forgalomért, a haszonért mindent megtesznek a vendég érdekében. A vendégnapok aránya is másként alakul, többen keresnek csak komfortos szállást a metropolis nevezetességeinek megtekintése vagy ügyeik elintézése idejére, mint hosszas, otthonos tartózkodási lehetőséget. Összegezve az elmondottakat: bizonyos értelemben a szálloda, a hozzátartozó vendéglő és kávéház mindig, így a tárgyalt korban is, több volt mint ipari létesítmény Magyarországon. Elvitathatatlan érdeme, hogy az ezekben folyó építőszellemű viták és politikai szervezkedés előbbrevitték a haladást, írók és művészek nemcsak tanyáztak itt, hanem műveket is alkottak, bírálatokat írtak, újságot, folyóiratot szerkesztettek. A szállók és az egész vendéglátóipar azokhoz a kevés számú helyekhez tartoztak, ahol nem hivatalos vagy üzletszerű céllal emberközelbe jutott nemes és nem nemes; így a maguk szerény eszközeivel a demokratizálódás felé is egyengették társadalmunk útját. 175