Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)

Konrádyné Gálos Magda: Képek a budapesti szállodák életéből a város-egyesítés korszakában

4. kép. Szálloda a Magyar Királyhoz mind dédunokái lehettek volna, amikor századunk első évtizedeiben még tovább tengette öreg életét. Ragyogása korában sokat regéltek róla. Sehams városleírása, Richter útikönyve csupa dicséret. Nevezetes ünnepi lakomákat tartanak termeiben; így például Kisfaludy Károly A tatárok Magyarországban c. darabjának első bemutatása után itt vendégelte meg a színészeket. A szomszédos német színház művésznői itt vettek ki szobát: Hagn Sarolta, akit — a magyar aranyifjúság rosszallását kiváltva — Wesselényi Miklós kísérgetett, vagy Eisler Fanny, akit pezsgős lakomákkal ünnepeltek. A közeli Vigadó báljai, szilveszterei, hangversenyei fellendítették forgalmát. De pontosan egy évszázaddal a Vigadó nyitása után is üzemben volt, és még később is cikkeztek életéről.

2

0 Az idő nem suhant el nyomtalanul felette, alaposan megkopott csillogása. Mégis századunkban is voltak hívei füstös szobáinak, Hatvany Lajos meséli, mennyire szerette Ady „régi, hű hoteljét".

3

0 * A Tigris (Hild József műve) „építése minden tekintetben tökéletes és bevégzett volt". Nyitásakor (1840-ben) 130 szoba, étterem, díszes kávéház állt a vendégek rendelkezésére, hamarosan népszerű lett. („Kossuth Hírlapjának kiadóhivatala és szerkesztősége a Tigris szállóban volt"

3

1). Annakidején szép épület volt, gazdagok voltak szolgáltatásai, mint „nagyobbszerű" pompás vendégházat harangozták be

3

2. A városegyesítés korában történt korszerűsí£íE"A*ACfi 167