Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)

Konrádyné Gálos Magda: Képek a budapesti szállodák életéből a város-egyesítés korszakában

déglátóipari épületei részben az előző korszak szép örökségei és egyúttal értékes hagyományok folytatói is. A meglévő szállókat természetesen korszerűsítik, az újakat a városrendezési tervek esztétikai követelményei szerint és az új szükségleteknek megfelelő helyekre tervezik. Hiszen a magyar kapitalizmus kora ez, s ennek a „kornak legfontosabb művészi tevékenysége az építészet volt",

6 jelszava pedig „külcsín, fény és pompa". A bel- és külföldi idegenforgalom előfeltételei ekkor már kedvezőek. A vasútvonalak szaporodnak, a hajóközlekedés egyre jobb. A fővároson belül a pénzes emberek — a városbéliek saját kocsijukon — mások fiákeren vagy komfortáblin (egy-, illetve kétlovas bérkocsin) feszítettek, általában azonban társaskocsin (omnibusz), vagy lóvasúton közlekedtek. Ez utóbbi 1866ban indult meg, színes zászlócskák jelezték rajta, melyik milyen útirányban halad — a margitszigeti, a legutolsó európai lóvasút, csak 1928 áprilisában szűnt meg. A nevesebb szállók előtt az omnibusznak, lóvasútnak megállóhelye volt, a vízpartiaknak közelében pedig kikötöttek a gőzösök. Gőzösök és propellerek biztosították ugyanis a főváros egyes részei közti összeköttetést (hiszen csak a Lánchíd állt és 1876-ra készült el a Margit-híd). A várba a gőzsikló egy perc alatt repítette fel utasát, már a Sváb-hegyre (mai Szabadság-hegyre) vivő fogaskerekű vasút is épülőben volt. A lakosok száma is hihetetlenül megsokszorozódik és „a testvérvárosok együttese összes vetélytársát megelőzve lesz az Osztrák—Magyar-Monarchia második legnagyobb városává".

7 Az egyesítés törvénybeiktatásától a 80-as évekig több mint hétszáz épületet emeltek a fővárosban. Nemcsak nagyváros, hanem korszerűen nagyvárosias is lett Budapest, ami a szállodaipar szempontjából igen fontos. Köztudomású tény: „a vízszolgáltatás 1868-ban kezdődött, a gázvilágítást 1856-ban vezették be"

8 — egyes helyeken már korábban is. Ez a vízszolgáltatás azonban még csak kisteljesítményű vízműből származik, és nem látja el a fővárost (a szállók saját kútjainak fenntartása még indokolt). Az útburkolás és a fásítás is eléggé előrehaladott és már nem lepi el a várost Rákos homokja. A gázvilágítás nem terjed ki első idejében az egész városra, a közvilágítást sem tudja teljesen ellátni, a Sugár-úton (a mai Népköztársaság útján) megnyitásakor még petróleum lámpasor is égett, de számszerűen mégis „Budapest megszületésekor közel ötvenezer gázláng kápráztatja el a csodálkozó vidéki látogatót.

9 „Száz lámpa s alant vizképi mása Rezegve függő tüzes csillagok"

1

0 A szállodák bevezetik a „legújabb" gázvilágítást is (a Grand Hotel Hungária már azzal indul). 1868-ban tőkecsoport alakult meg, mely az Első Magyar Szálloda Részvénytársaság nevet viselte, és hamarosan megkezdte első nagy szállójának épí160