Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)
Pálmány Béla: Szécsény mezőváros és környéke kereskedelme és vendéglátása 1728-1848
A kereskedelmi forgalomra ezért Szécsényben és környékén a XVIII— XIX. században a nagybirtokok túlsúlya volt jellemző. A jobbágyföldek csekély hozamának ötödét, hetedét a dézsmaszedők vitték el, így a vetőmag félretétele után a kisebb telekhányadokat birtokló gazdák és a zsellérek alig tudták családjuk szükségleteit fedezni. A szegények ezért évről évre „kikerülhetetlen szükségükben" néhány mérő „kenyérnek való abajdócz búzát" kértek földesuruktól. Ez szinte minden tavasszal és minden faluban, csoportosan történt meg. Piacra vihető gabonafeleslegről tehát legfeljebb a legmódosabb parasztoknál beszélhetünk, az uradalom viszont minden évben nagy tételeket értékesített a losonci vásárokon felesbúzából, rozsból, majd tisztabúzából is (1762-ben 1176 pm, 1763-ban 1131 pm, 1766-ban 2909 pm abajdócz búzát, 1819-ben 1755 pm feles, 522,5 tiszta búza, 1781 pm rozs, 1827-ben 1753 pm, feles, 940,5 pm tiszta búzát és 1302 pm rozs, 1838-ban 1113,5 pm feles búzát és 3680 pm rozsot). A piacra a jobbágyok az ecsegiek borán kívül legfeljebb haszonállatokat vihettek: a XVIII. században szép számban tartottak juhot, sertést, egyesek hizlalásra szarvasmarhát is. A XIX. század elejére a legelőterületek drasztikus csökkenése megszüntette a sertéstartást, de egyes községek parasztjai lóval, szarvasmarhával kezdtek kupeckedni — olcsón vettek néhány jószágot az alföldi vásárokon, majd a felhizlalt jószágokat szép haszonnal adták el a szécsényi, gyarmati és losonci vásárokon. 5 9 Trázs és Varbó, valamint Csitár községek dinnyét és káposztát termesztettek és szállították el a zordabb éghajlatú tájakon lakó szlovákoknak, vagy az út szélén a postakocsik és batárok utasainak kínálták. 6 0 Vagyis a piaci termelésre törekvés megvolt már a XVIII—XIX. században a parasztoknál is, de a földesúri, egyházi, megyei és állami adóterhek, a csekély terméshozamok, a legeltetési tilalmak alig adtak módot termékfeleslegek kialakítására és a XVIII. század második felétől kibontakozódó, majd a napóleoni háborúkkal kiteljesedő piaci keresletet nemcsak a nagyüzemivé fejlődő majorsági gazdálkodással, hanem a királyi kisebb haszonvételek jogainak teljes mértékű kiaknázásával is a földesurak fölözték le. 118
