Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)

Gundel Imre: Adalékok az étlap, menülap, árlap történetéhez

tek meg és váltak általánosan használtakká. A bécsi Grinzing-ben, néhány soproni vendéglátóipari egységnél és szőlősgazdák házain (akik saját termésű boraikat mérik ki) ma is dívik az a szokás, hogy az utcai járókelő anélkül, hogy a helyiségbe lépne, a cégérről megláthatja, milyen bort mérnek odabent. A cégéren ugyanis a hagyományos szalmacsutakon kívül egy fehér vagy vörös (vagy mindkettő) vászondarab lóg aszerint, hogy fehér vagy vörös (vagy mindkét fajta) bort mérnek-e ott pillanatnyilag. A szalmából font kereszt az óbor jelölésére szolgál. Egy másik ehhez hasonló módszer volt — melynek nyomait viszont nemrég az Alföldön sikerült megtalálni —, hogy a cégéren egy fekete tábla függ, melyre krétával írják ki a borválasztékot. II. Az egyiptomiak bizonyos alkalmakkor már meghatározott étekrend szerint ettek. A nyelvészek feltételezése szerint a menü szó Menes, vagy Meneus egyiptomi király nevéből származik, őt tartják ezen étkezési forma bevezetőjének. Mezopotámiában és a Nilus deltájánál kialakult kultúrák (sumerok, babiloniak, asszirok és egyiptomiak) ismerték már a bor- és sörkészítés módját és ezeket az italokat forgalomba is hozták. Hammurapi óbabiloniai király (i. e. 1728—1686) polgári törvénykönyvében szabályozta már a kocsmárosok kötelességeit a sör- és borkimérésre vonatkozóan, előírta a pincérek természetbeni béreit, büntette az árdrágítót és az összeesküvőt befogadó kocsmárost.

1 Ezzel kapcsolatban feltételezhetjük, hogy ha már árdrágításról van szó, úgy bizonyos árrendelkezések és árellenőrzések is léteztek. Már ebben a korban valószínűsíthetünk tehát valamiféle árközlési módot, bár elképzelhető, hogy ez csak szóbelileg történt. A régi görögöknél fejlett szakácsművészetet találunk. Nemzeti ételeiket gyakran versben írták le, és lakomáik ismertetésével kapcsolatban számottevő irodalmat ismerünk. A szó szoros értelmében vett írott menülapról azonban ebből az időből sincs tudomásunk. A rómaiak a különleges ételsorok tervezése mellett az étkezés hihetetlen fényűzéssel való egybekapcsolásának is művészei voltak. Náluk született meg az első „menülap". Heliogabalus császár idején vált szokássá, hogy a felszolgálandó ételek neveit megfelelő sorrendben herold kiáltotta ki fennhangon, és a házigazda ugyanezt arany táblácskába vésve ajándékként nyújtotta át vendégeinek. Máskor viszont díszes lakomák alkalmával értékes emléktárgyakat ajándékoztak a vendégeknek, melyekre a felszolgált ételek és italok rendje, és az azokat dicsőítő versek voltak feljegyezve.

2 Témánk szempontjából egyik legérdekesebb ókori emlékünk egy Itáliában, Iserna városában talált kőfelirat.

3 „Van egy sextarius (fél liter) bor-kenyér 1 ass tészta 2 ass öszvér számára széna 2 ass szobáért- és kiszolgálásért 8 ass" Bár egyes vélemények szerint ez a lelet „egy teljes vendéglői számlát foglal magában", az a körülmény, hogy az egyes részösszegek nincsenek 224