Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)
Konrádyné Gálos Magda: A budavári Fortuna fogadó
megállapítása (amely általában vonatkozik Pest-Buda kávéházaira), hogy a közönség milyen demokratikus összetételű, hogy férfiak és nők egyaránt járnak kávéházba, bármely társadalmi osztályba tartoznak, szórakozik itt gróf és báró, — de fodrász és kofa is. 2 2 Az ismert tudós és utazó, Hofmannsegg gróf, az akkor divatos levélformában írta meg könyvét, (mint irodalmi alkotás is kitűnő), amelyben a Fortunáról is színesen számol be. A legismertebb és legszebb fogadónak mondja, (dicséri konyháját), majd leírja, hogy a vendéglőssel igen kedvezően és olcsón egyezett meg. Délben és este a „table d'hóte"-nál étkezik a fiatal hivatalnokokkal, akik a városban a hangadók és igen vidámak. Az ötfogásos kitűnő ebéd, amelyet délben felszolgálnak, kenyérrel és borral együtt csak fél forintba kerül. Este adagonként számolnak. Ezt írja 1793. december 17-én keltezett levelében. 23 A hazai irodalomban is gyakran bukkan fel a Fortuna neve. Gaál György tudós palóca emlegeti 1803-ban: „A Fortuna Kávéházban még erősen folytattyák a Kotzka játékot s azért még kitettszik, hogy Budán pénzes emberek találkoznak, noha sokan nyomorult időkrül, nagy drágaságról és a rossz állapotokról panaszkodnak." 2 4 Az élet valóban vidám volt és bőséget tükrözött a Fortunában. Kockaés kártyajáték, biliárdozás folyt a kávéházban. Az étteremben az érkezőket ötfogásos ebéd, a Helytartótanács dísztermében tartott táncmulatságairól souper-ra átvonuló bálozókat változatos vacsora várta, farsang idején színesen fénylett a lengő muszlin és a suhogó tafota. A nagyteremben egy-egy alkalmi előadást is rendezetk (ilyen volt a bécsi Schützl társulat fellépése). 25 de ez csak kivételes eset volt, itt nem folytak rendszeres színielőadások, mint azelőtt a Vörös Sünben, hiszen már a Várszínház is működött. Ezekben az években Grossmayer Henrik sáfárkodik a fogadóban. Kéri, hogy 1805-től új árverés kiírása nélkül további 6 évig hagyják meg bérletében. A város teljesíti kérését. 2 6 Érdekes jelenség, hogy a konyháról, ellátásról mindig jó a vélemény, de a borok fajtáiról és minőségéről ismételten szó esik. Inti a város a bérlőt például, hogy a borokat semmi címen se keverje, vagy hígítsa. Az első szerződésben még azt kívánta a város, hogy túlnyomóan budai bort tartson a fogadós. Most pedig ismételten felszólítja, hogy a nála megszálló vendégeket kívánságuk és ízlésük szerint lássa el borokkal, ne csupán a budai borokra szorítkozzék (ezek főleg vörösborok voltak), hanem fehér borokat is szolgáljon föl. 2 7 Grossmayer Henrik halála után további 6 évre özvegyének adták a bérletet. A Fortuna ekkor már az egyetlen fogadó a várban, mert a Vörös Sün megszűnt. A bécsi Magyar Kurirban a következő hírt olvassuk róla: „A Budai felső várban levő Fortuna" 1806 júliusában: „Éppen tegnap, ezen hónap 14.-én reggel érkeztek Budára 7 szép Arábiai csődörök, mellyekkel Ö Felségének az Aleppói Conzul kedveskedik", ezeket helyezték itt el és természetesen itt szállt meg a kíséret is: „2 lovászmester, 2 lovászlegény, 1 tolmács és 1 tsoport dragonyos." 2 8 1807-ben „A Nemes Város Tanátsa" rendeletet ad ki és abban két kategóriába sorolja a budai fogadókat és megszabja áraikat. „A Felsőbbség rendelése által kiszabott bére a Budai Vendégfogadókban találkozó szobáknak, az ő külömbféle rendjek és alkalmatos vóltjok szerént". „A Várban: A Fortunánál" (és még az ezután felsorolt négy vízivárosi, 1 országúti és 6 tabáni fogadóban) „egy napi bér, fűtés nélkül leszen: Az utczára lévő szobákért a felső emeleten 1 forint 15 krajcár. Ugyan a felső emeleten az 10 121
