Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)

B. Sergő Erzsébet: XV. századi edényformák továbbélése a magyar vendéglátóiparban

I. Tárolóedények A vendéglátóiparban ma is számos alkalommal van szükség arra, hogy a bort tárolnia, kezelnie kell a szakembernek. A kódexünkben található rajzok között többször is előfordulnak a borfeldolgozás különböző szakaszainak munkaeszközei. Ennek a munkafolyamatnak első eszköze a puttony. A 3. számú képen látható a kódexben található puttonyok egyike. A fadongákból összeállított, majd alul, felül három sorosan megkötött puttonyt két hevederrel erősítették a hátukra. 3. kép. XV. századi puttony Mai analóg példánkon a szakirodalomból

1

2 budaiként ismert formát mutatunk be. Ezen a mai puttonyon láthatjuk, hogy ugyanúgy fadongákból_ állították össze, hasonlóan kettős hevederrel lehet a hátra felvenni, mint középkori elődjét. A formai különbség mindössze annyi, hogy a célszerűséget tartva szem előtt, az egyik donga fölül egy nagyméretű fülben végződik. Ezenkívül különbség még az is, hogy az abroncs anyaga megváltozott: a növényi kötőanyagot, a vas-abroncs váltotta föl. A kiforrott bort a középkorban is, ma is fahordókban tartják. A puttonyhoz hasonlóan mindkét időszakban tárgyalt hordók fadongából készültek, fölül akonával, fenekén csappal ellátottak. A különbség itt is, hasonlóan a puttonyhoz, az abroncs anyagában van. A középkori hordók abroncsa növényi anyagból, feltehetően mogyoróvesszőből készült, míg a mai recens hordók természetesen vas abroncsolást kapnak. A hordókat a pincében ászokfára állították, s a mai vendéglők pincérjében is ászokfákon sorakoznak. 8* 75