Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)

Zolnay László: Magyar szakácsok a középkorban

Legrégebbi szakácsaink névsora 1108-ból 1108-ból maradt fenn emlékezete legrégebbi, — neve szerint is ismeretes — magyar szakácsmesterünknek, bizonyos Deus-nak is. öt Almos herceg adományozta annak a dömösi monostornak, amelyet — egy régebbi királyi vadászkastélyból — ő építtetett át kolostorrá. E jámbor Deus (deus, latinul: isten) nevét — ha mégolyan isteni ételeket süthetett is —, azt hiszem, Désnek ejthették. Deus szakácsmester Gyón — a világ közepének becézett Tápéval és Szegeddel határos — mai Algyőn lakott. Azzal a hatvanhárom udvarnokkal egyetemben, akit Álmos dux ugyancsak a dömösi prépostságnak adott. Ez a hatvanhárom algyői udvarnok az ún. kenyéradók századához tartozott. Az 1108. évi dömösi alapító levél azonban más, Almos herceg által ugyancsak a dömösi prépostnak adott szakácsokról is említést tesz. A Békés megyei Bábócza faluban tizenöt kenyéradó szolgát és hat, név szerint felsorolt szakácsot ajándékoz ez a később megvakított, bőkezű királyfi a dömösi atyáknak. Ezeknek a szakácsoknak a neve: Cehti, Kila, Mawog, Feidi, V- -as, Micusa.

3 Pár évtizeddel a dömösi monostor megalapítása előtt még Szent László király alapítja meg a biharmegyei Szentjobb kolostorát, István király jobbjának, e nemzeti ereklyének őrzéshelyét. A szentjobbi kolostor a szentkirálytól szűcsök, kovácsok, „kényszermosók", fa edény készítők, hírvivők, kés -és edénycsinálókon kívül erdőóvókat is kap. A kolostort ezeken felül még három serfőzővel és öt szakáccsal is gazdagítja László király/' De nem csak Biharban, Csongrád megyében és Péterváradon, Pannonhalmán, Tihanyban élnek ilyen — papi szolgákká lett, hajdani — királyi szakácsnemzetségek. Nyoma van annak, hogy a Borsod megyei Sasán, másik nevén Szakácsin is XI—XII. századi királyi szakácsok éltek. A Borsod megyei barci Discilou ugyanis 1213-ban lovának elkötésével és annak eladásával idézte a borsodi bilochus (bíró) elé a Sasa-falubéli Gratillus nevű királyi szakácsot. Ügyük Nagyváradra, tüzesvas-próbára került. (A borsodi Bare, ahol a panaszos Discilou lakott, ma Kazincbarcika!)

5 Győrffy György kutatási eredményeiből tudjuk, hogy a Csanád megyei Horó faluban szintén ki rályi szakácsnépek laktak.

6 A borsodi, 1213-ban Sasa néven említett helység, amelyet ekkor a lólopással vádolt Gratillus királyi szakács lakott — a vele szomszédos Borsod megyei Szakácsival együtt —, szintén e királyi sütőmestereknek földje volt. Ivadékaik úgy látszik nemesi sorba kerültek: az 1300-as években Mikó fiát Miklóst, Simon-fia Pétert és Albust, Rathlou fiát (Rathlou talán az amúgy ismeretlen Glatillus-szal egyazon személy!), mint Sasa-falubéli nemesi birtokosokat említik.

7 Királyi szakácsok lakták Szakácsi falut is, Bars megyében, Garamvezekény körül. Egykori itteni földjük, királyi adományból már 1297 előtt magánkézre került; Benedek kapja meg azt, a király Esztergomban élő szabója.

8 Ugyancsak Barsban — kedvelt vadászterülete ez XI—XII. századi királyainknak — az azóta eltűnt Haró, vagy Horó falu szintén királyi szakács-föld. (A magyar szakács névnek a szlovák horó felelt meg; így aztán Horó-helyneveink, Győrffy György megállapítása szerint mindenütt hajdani szakácsfalvak helyét árulják el.) A barsi Horó szakácsbirtokot már 46