Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)

Gadanecz Béláné: A vendéglátóipari dolgozók helyzete és mozgalma a szocialista szervezkedést megelőző évtizedekben

kalmatlanságuk a századforduló után vált számukra is nyilvánvalóvá. A Budapesti Pincér Egylet betegsegélyző pénztárrá való átalakulását olyan nehézkesen készítette elő, hogy közben tagjainak jó részét elvesztette. 1892-ben 770 rendes tagot számlált, 1894-ben már csak 450-et/'

1 Azok hagyták el, akiknek érdekvédelmét nem biztosította, azt a luxust pedig nem engedhették meg maguknak, hogy kerületi pénztárba kötelezően fizetett betegsegélyzési járulék mellett, pótsegély reményében is továbbfizessék tagsági díjukat. A régi pincéregyletek a betegekről és a halottakról gondoskodtak, de a még egészséges élőkért csak nagyon keveset tettek és tehettek — ezért kerültek válságba. Mivel a korabeli szaklapok a tulajdonosok és a pincérek érdekeinek egyidejű képviseletére vállalkoztak, a pincérek helyzetét a legőszintébben feltárók csak igen rövid életűek lehettek. A híranyagok mozaikkockáiból összeálló kép azonban így is a pincérek bizonytalan anyagi és szociális helyzetéről, rendezetlen munkaviszonyairól vallott. Ezért szükségszerűnek tekinthetjük azoknak a reformtörekvéseknek a jelentkezését, amelyek — már jóval a régi egyletek válságba jutása előtt — a pincéregyletek tevékenységi körének kitágítását sürgették. Az Unitas és a Magyar Pinczérbarát című szaklapok 1879—-1880-as számai tanúsítják, hogy a szatmárnémeti pincéregyletből kiinduló reformtörekvések (az egyletek ne csupán betegsegélyzéssel, hanem a pincérek helyzetének javításával is törődjenek; érdekeik védelmére szervezzenek országos pincéregyletet; küszöböljék ki az ügynöki közvetítést stb.), amelyek Vass János vendéglős cikkei, felhívásai nyomán váltak ismertté, már akkor visszhangra találtak.

4

2 A rövidesen tönkremenő, filantróp tulajdonos halálakor —- bár javaslataiból addig semmi nem valósult meg — a vidéki pincéregyletek úgy emlékeztek rá, mint aki „a pincéregyletek felvirágozásának szentelte életét".

4

3 A reformgondolatok népszerűvé váltak a Budapesti Pincér Egylet tagjai között is. Az addigi vezetők tehetetlenségét bíráló ellenzék fellépésének következménye a BPE alapszabályainak megreformálása. A módosított alapszabályok az egylet célját a betegsegélyzés és a díjtalan temettetés mellett a következőkben jelölték meg: ,,,b) a pincér tanidő végleges szabályozása után az egylethez mint annak rendkívüli tagjai tartozó pincértanoncok szellemi, erkölcsi és üzleti kiképeztetésének eszközlése és előmozdítása, mindazon lépések kezdeményezése és keresztülvitele, melyek alkalmasak arra, hogy a tagoknak anyagi vagy társadalmi előnyt biztosítsanak, mint például kölcsönös üzleti összeköttetés létesítése, azonos célú és irányú magyarországi és külföldi pincéregyletekkel s általában, с) a közös érdekek képviselése minden irányban mind ki-, mind befelé." Elejét akarván venni újabb ellenzéki fellépésnek, a 48. § hangsúlyozta, hogy az egyletből kizárhatók, akik hamis híreket terjesztenek, az egyletben fennálló rend ellen izgatnak. A BPE megvalósíthatatlan feladatra vállalkozott, amikor tagjainak közös — anyagi, szellemi és társadalmi — érdekképviseletét ígérte. Az alapszabályok értelmében ugyanis rendes tagok lehettek a „szállodások, vendéglősök, korcsmárosok, szobafőpincérek, ételhordók, és a szállodákban és vendéglőkben alkalmazott könyvelők és pénztárnokok, valamint tanbizonyítvánnyal ellátott szakácsok, ha az egyleti orvos által egészségesnek ta288