Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)
Gyenes József: Szállodák Pesten a XIX. században
Az ablakból a testvérvárost láthatta az utazó és probléma csak télen volt, amikor felszedték a hajóhidat. Ilyenkor egy folyosót vágtak a jégen és ezen keresztül lehetett csónakokkal átkelni Pestre. Az árvíz utáni átépítés során Bartl változatosabb szolgáltatások bevezetésére törekedett. A földszinten, a kávéház mellett vendéglőt nyitott, ahol a kávéházi vendégek megvacsorázhattak. A Redout felőli oldalon virágkereskedés működött. Kéréssel fordul a tanácshoz, engedélyezze neki egy — a Vigadóhoz hasonló — oszlopos átjáró építését a ház dunaparti oldalán, amelynek tetejét balkonszerűen kiképezte volna. A tanács, sőt a városrendező József nádor is elveti Bartl javaslatát, mondván, hogy vásárok idején így is nagy a forgalom és a szűk utcák alig tudják átereszteni ilyenkor a kocsik, lovak és felhajtott állatok tömegét. Hogy mennyire életszerű volt a terv, mutatja, hogy később Wodianer Móricnak sikerült ezt az elképzelést elfogadtatni a pestvárosi tanáccsal, igaz lebontási feltétellel. Az Angol Királynő Szálloda. Balra a Redout és a hajóhíd. Előtérben hajóvontató lovak (Alt-Sandmann kőrajza) A szálloda egyike azoknak a pesti épületeknek, amelyek az 1848—49. szabadságharc alatt súlyosan megsérülnek. Hentzi tábornok 1849. májusában szétlöveti az épületet, amely a gyújtólövedékek hatására leég. Ekkor már Wodianer Móric tulajdonában van az épület. A szabadságharc után Wodianer 3 emeletes ház felépítésére kér a Szépítő Bizottmánytól engedélyt. Ezt 1850. március 30-án kapja meg, mégpedig a Bartl által elgondolt átjáró felépítésének jogával. Az átépítéssel Hild Józsefet bízza meg a tulajdonos. Az átjárót azzal a feltétellel engedték megépíteni, hogy felszólításra bármikor lebontják. * A szálló történetében ezt követően egy nyugodt, nagyon forgalmas, üzletileg fényes félévszázad következett. Homlokzatán két nyelvű felirat hirdette: Szálloda az Angol Királynőhöz. Az első tíz év igen gyenge. Annál többet meditálnak a pesti polgárok azon, hogy milyen magasra emelkedett a régi Kemnitzer— Haus. Az akkori méterekkel igen magas, három emeletes épület mellett valóban eltörpültek a belváros egy-két emeletes házacskái. A sok suttogást végülis megunja a Magyar Hírlap és 1850. augusztus 11-i számában élesen támadja a kishitűeket a következőképpen: 264
