Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)

Gyenes József: Szállodák Pesten a XIX. században

A Magyar Király Pest mezőváros mind a szárazföldi, mind a vízi útvonalak egyik jelentős állomása volt. Az itt lakó kézművesek, polgárok erős fallal vették körül városukat. A hosszvonalban épített falakat körtornyok (rondellák) szakították meg, mert körtornyokból a város védelme eredményesebb volt. Pesten az 1700-as években még álltak a falak és a rondellák. A mai Vigadó és a mellette levő tervező intézet helyén emelkedett az úgynevezett északi rondella, amelynek falai alatt egy kis korcsmát tartott fenn a város. A korcsma rendeltetése az volt, hogy ételt és italt kínáljon a hajóhídon átjövő elfáradt utasnak. A 450 méter hosszú, 8 és fél méter széles, 46 hajóra rakott hidat télre, különösen jégzajlásra mindig szétbontották és alkatrészeit a város végén éppen az északi rondella mellett levő pajtába zárták. A két várcs között ilyenkor ladikokkal, meg a jég hátán bonyolították le a forgalmat. 1789-ben elhatározta a magisztrátus, hogy értékesíti a korcsmát és a hozzá tartozó 146 négyszögöl telket. Nem tudni miért, de már a kötelezően előírt árverés előtt megegyeztek Hilmayerral, hogy 4000 Ft-ért eladják neki a telket és a korcsmát. Hilmayer talán azért kapta meg ezt az előjogot, mert a városi korcsma bérlője volt. A tanács 1789. június 17-ére kitűzött ugyan árverést, az árverésre azonban nem került sor, valóságban nem történt meg. Hilmayer ajánlatát —, melyet már előzőleg elfogadott a tanács — végső vételárnak jelentette ki a város vezető testülete. Ez a forma rendkívül felháborította a polgárokat és még az árverés határnapján, június 17-én képviselőik útján átiratot intéztek a tanácshoz, tiltakozva a hagyományok megsértése és a telek Hilmayer részére való átjátszása ellen. Azt is felhozták, hogy Babies János ügyvéd 5000 forinttal kezdi a telekre ajánlatát. A tanács ez után sem ejtette Hilmayert, mert ismételten csak őt hozta ki vevőnek, mégpedig 4000 forintért. Az ügy végül a Királyi Kamara elé került, amely 1789. szeptember 30-án kelt leiratában — helyben hagyta Hilmayer vételügyletét. Ezzel Hilmayer Mátyás tulajdonos lett és a telket 1791. április 9-én nevére íratta, amelyre a pestvárosi telekátírási jegyzőkönyv 1791—1795. idejű feljegyzései között találhatunk adatokat.

1 Hilmayer 1789. június 2-án megvette a korcsma-telekkel szomszédos ingatlant is. Ehhez az akkori „új vásártér" (Erzsébet tér később) helyének szabályozásával, illetve az akkori Lipótvárosnak, a városfal melett húzódó része felparcellázásával jutott. A városfal melletti parcellázást közvetlen a korcsma-telek mellett kezdték és Hilmayer másik. 1789. június 2-án vásárolt telkén állott az északi rondella, melyet a telekkönyvben 1-gyel jelöltek. Kiterjedése 289 négyszögöl volt, de ezt már szabályos árverésen vette meg Hilmayer, négyszögölenként 21 forintért. A teljes vételár 6069 forint volt, melyből Hilmayer 2023 forintot azonnal ki is fizetett. Az árverési feltételek ugyanis előírták, hogy a vevőnek a vételár egyharmadát azonnal ki kell fizetni. Ugyancsak feltétel volt az, hogy 4 éven belül a telekre házat kell építeni. Hilmayer feltehetően tőkeerős polgár volt. Mint vendéglős szakember pedig valóra válthatta volna a tanácsnak azt az elképzelését, hogy a korcsma helyén egy nívós kávéházat üzemeltessen. 17* 259