Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)

Gyenes József: Szállodák Pesten a XIX. században

A vendéglátás egyszerű patriarchális formájától a nemes ember vendéglátástól, a table d'hőte-tól, a Magyar Király szálloda közvetít az iparszeru vendéglátásig. Az első szálloda Pesten, amelyik már felhasznalja a szállodát Kisegítő, kiszolgáló üzemrészeket, vendégei maximális ellátása ér« dekében. Kávéháza, sörözője, bérkocsiüzlete stb. nemcsak az odajáró pesti polgárok, színészek, Pestre utazó nemes urak kényelmét szolgálta, hanem elsősorban a szállodában lakó vendégekét. Az 1850-es években már kénytelen belenyugodni a Magyar Király a rivalizáló Tigris, az Angol Királyné és majd pár év múlva az „Ullmann Hausból" szállodává átalakított Európa szálló létezésébe. Még „jegyzik" a szálló nevét de egyre több új szálloda, kávéház, vendéglő hírével új, modern berendezésével kell a közel 50 éves szállónak megküzdenie. A pesti nép már nem olyan hálás, már nincs fáklyás felvonulás a szálló előtt, nincs világhíres vendég és a volt német színház táncmestere Mr. Beauval 1852-ben a Tigrisban tartja a híres Beauval-bált, ahol a hölgyek és urak gavotte-ot, menuette-et, cotillon-t táncolnak. A magyar nép még nem feledte el a három évvel ezelőtti szabadságharcot. 1850-ben még a Magyar Hírlap, az udvarhoz loyális újság majdnem minden számában haditörvényszéki ítéleteket, a sorozásról megszökött katonák névsorát olvashatjuk. Tombol az önkényuralom, de az év közepén kezd magához terni az ország. A Magyar Király Szálló (Alt-Sandmann kőrajza) 1854-ben a Budapesti Hírlap január 5-i számában arról olvashatunk, hogy „ . .. Sárközi Ferenc népzenetársasága négy havig tartott műutazásából hazaérkezvén, újév napján nagy számú közönség előtt... a Magyar Királyhoz címzett kávéházban játszottak." 18* 257