Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)
Gundel Imre: Adalékok az étlap, menülap, árlap történetéhez
ezek kombinációja szerepel, ez az étlap viszont írógéppel készült. így a nyomdai szöveghez képest rugalmasabban tudott napról napra igazodni az igényekhez, változatosságot nyújtani, a kézírásnál viszont jobban olvasható, esztétikusabb volt. A teljesség kedvéért ismertetünk még három tengerentúli étlapot gyűjteményünkből. Az egyik D. D. Howard „Irving House"-ának 1851ben New Yorkban kelt étel- és itallapja. 3 3 A másik Mudge and Wilson szállodások „St. Louis Hotel"-jének 1852-ben New Orleans-ban kelt 3 4 és D. R. Miller „St. Charles Hotel"-jének ugyanebből az évből származó Pittsburgh! ét- és itallapja. 3 5 Ez utóbbi példány arról nevezetes, hogy a nyomtatvány fejlécén látható a szálloda épülete, és azon valaki tintával bejelölte, hol lakott Kossuth Lajos. Ezeken az amerikai étlapokon egyébként megtaláljuk az európai hatást, találkozunk a maccaroni à la milanaise-zel, az italok között francia, német és spanyol borok, pezsgők, zara-i maraschino, londoni porter sör szerepel, de magyar vonatkozást nem sikerült felfedeznünk. Az étlap papírminősége és nyomdatechnikája viszont évtizedekkel megelőzi az európai színvonalat. Mindhárom étlap teljes egészében napi, nyomdai úton készült, ez — amint látni fogjuk — nálunk csak 63 évvel később valósult meg. IV. Mielőtt az étlapok fejlődésének XX. századi alakulását ismertetnénk, előbb a borlapokról kell megemlékeznünk. Minthogy az italválaszték viszonylag állandó, a borlapok évekig is használatban lehettek jelentősebb javítások nélkül, ellentétben a mai gyakorlattal, amikor — főleg a borok beszerzési lehetőségeinek változása miatt — gyakran havonta kell újat készíteni. Ebből viszont az következett, hogy míg a mai borlapokon nemcsak az évszám, hanem rendszerint a hónap megjelölése is szerepel, addig a régebbi borlapokon a legritkább esetben van még csak évszám is. Ezért egyéb módszereken kívül az egyetlen konkrét adat ezeken a borok évjárata, melyek közül a legkésőbbi évszámnál a borlap nem lehet idősebb. Azt egyébként, hogy egy-egy nyomtatvány éveken át használható legyen, a díszes kivitelű borlapok magas előállítási ára is indokolttá tette. Az előzőekben ismertetett múlt századi étlapokon szinte minden esetben az italok árait is feltüntették. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban találtunk ugyan egy „Wein Preise bei Heinrich Naisz, den 1. Oct. 1840. Pesth" feliratú önálló borlapot, 3 6 ebben az esetben azonban feltehetően egy borkereskedő és nem vendéglős árukínálatáról van szó. Az étlaptól elkülönült önálló éttermi borlap legrégibb példánya gyűjteményünkben évszám nélküli, az István Főhercegből származik. 3 7 Minthogy az ezen szereplő borok közül a legfiatalabb 1892. évjáratú és mivel Gundel János 1889-től 1904-ig volt az említett szálloda bérlője, a szóbanforgó 4 oldalas borlap az 1890-es évek közepéről származhat, mert ugyanennek a cégnek egy későbbi — feltehetően az 1900-as évekből származó — borlapja már füzet alakú, regiszteres és 228-as sorszámig minden italt egyedi számokkal láttak már el. 236
