Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)

Gundel Imre: Adalékok az étlap, menülap, árlap történetéhez

Az étlap érvényességi ideje szerint ismerünk napi, ezen belül déli és esti, továbbá heti és állandó étlapot. Utóbbiban gyakran napi ajánlatot vagy menüt tartalmazó betétlap van. Nagyságuk, alakjuk, beosztásuk, technikai megoldásuk igen változatos. Elnevezésük ellenére nem soroljuk ide az intern, adminisztrációs célokat szolgáló ün. irányétlapokat, vagy a heti előfizetéses étlapokat, minthogy ezek nem a vendégek tájékoztatására szolgálnak. A menülap annyiban tér el az étlaptól, hogy azon egyrészt általában nincs ármegjelölés, másrészt választási lehetőség nélkül, a vendég által egy alkalommal elfogyasztandó ételek és italok adott sorát közli. Természetesen kivételek akadnak, amikor pl. nem egy — a szó szűkebb értelmében vett — vendéglátás alkalmával rendezett .bankettre adják, hanem egy üzlet nyújt — pl. szilveszterkor —• minden vendégnek emlékül és propagandacéllal menülapot. Ilyenkor előfordul, hogy egyes fogásoknál a vendégnek van némi választási lehetősége és megtörténhet, hogy az ár is rajta van. Ezzel szemben pl. luxus-hajókon à la discrétion fogyasztáshoz ár nélküli étlapok fordulnak elő, az étlap és menülap közötti differenciát tehát nem az ár jelzés dönti el. A menülap rendeltetése az, hogy egyrészt már az első fogás felszolgálása előtt „szórakoztassa" a meghívottakat, tájékoztatást nyújtson, mire készüljenek fel, miként osszák be étvágyukat, segítsen az emésztőnedvek termelésének megindításában, másrészt viszont emlékül szolgáljon az ünnepélyes aktusról. Ebből következik, hogy a menülapok általában igen díszes kivitelűek. Néhány nagyobb cég — melyek sorozatosan rendeztek banketteket — bizonyos menü-ürlapokat is használtak rendszeresen. Sokkal gyakoribb azonban, hogy az ünnepi eseménynek megfelelő egyedi nyomtatványok készültek, feltüntetve az alkalmat, időt, helyet, és felragasztott fotókkal, aktuális grafikákkal díszítették azokat. Igen változatos maga az alapanyag is, melyre a szöveg került: papír, karton, pergamen, selyem, sőt falap is előfordult, de találkoztunk egy műanyag szövésű zsebkendőre nyomott menülappal is. A papír gyakran finoman áttört, csipke hatású, préselt, gyakori az applikálás: madártoll, üveg- és gyöngyházdarabkák Alakjuk a legyezőtől a szíven keresztül a bohócfejig éppoly változatos, mint hajtogatásuk, szövegelrendezésük vagy grafikájuk. Utóbbiakon jól követhetjük a különböző művészeti stílusok fejlődését. Általában nyomdai úton készültek, bár gyakoriak a kézzel írtak is. Előfordul, hogy a menülap ültetési kártyával van kombinálva, és hogy szerepel azon az elhangzó beszédek, felköszöntők sorrendje, előadója és tárgya, vagy a lakoma során elhangzó műsor, zeneszámok programja is. Kuriózumszámba mennek az egyes fogások biológiai értékét (kalória, fehérje, szénhidrát stb.) feltüntető menülapok. Növelik egy-egy példány értékét a résztvevők autogramjai, vagy a vendéglős utólagos feljegyzései a személyek számáról, a menü áráról, illetve a konyhafőnök jegyzetei egyegy fogás elkészítési módjáról. Van néhány menülapunk, melyek egy-egy fogadás hideg büféjének választékát rögzítik. Ilyesmi csak kivételesen fordul elő, hiszen végső soron gyakorlatilag ilyen alkalmakkor a vendég nem a leírt sorrendet követi, hanem a büféasztalon eléje táruló tálakról ízlése szerint választ. Ilyen esetben tehát a menülapnak csak mint emléknek van jelentősége. 222