Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)

Kiss Ákos: A földesúri korcsmáltatási jogok hasznosítása, vendéglátás az egykori budakörnyéki (Tinnye-Uny-Jászfalui) közbirtokosságnál

rozta, hogy Tinnyén községi korcsma méreteit messze fölülhaladó szép fogadót emelnek. E szálloda-vendéglő földesúri korcsmáltatási jogaik fokozott hasznosítását célozta volna. Említettük, hogy Tinnyén vonult át az az útvonal Esztergomtól Székesfehérvár felé, amely akkor a felvidéki bányavárosokat Fiume—Trieszt irányával kötötte egybe. A fogadó emelésének terve e helyzeti előny hasznosítására alapult. Az úrbéri kötöttségek korszakában azonban minden ilyen terv az adózó népet érintette; a közbirtokosi földesuraság két zsellér beltelkének kisajátítása (kibecsülése) árán igyekezett az ehhez szükséges területet kialakítani. 1846 táján jutott a közbirtokosság a fogadó építésének közelebbi megvalósításához; 1847. XII. hó 13-án Csefalvay József közbirtokossági igazgató szerződött Vajczner Dávid vendégfogadóssal, aki a nagyszabású létesítményben a szálloda és A tinnyei közbirtokosság beszálló fogadójának tervrajza 1847-ből a vendéglő mellett mészárszéket is üzemeltetett volna. A reformkori Tinynyét még nevezetesebbé tette volna ez az üzem, amelyet Vajczner 4000 forintért emelt volna, az összegből 2500 forintot utólag visszakapva, 1500 forintot bér és lakbér fejében egyenlítve. Már 1000 forint óvadékot is letett, az üzem évi bérét 1815 forintban állapították meg. Vajcznernek, aki inkább fővállalkozónak tekinthető, keresztény vendéglőst kellett volna tartania. A fogadó terve reánk maradt; ez igen előnyös megjelenésű, klasszicizáló stílusú egyemeletes épületet mutat, egyiptizáló formájú álpillérrendekkel, földszintjén félköríves kiképzésekkel. Az építmény a reformkor 200