Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)
Szántó Péter: Magyarország idegenforgalma 1815–1845 között
Bár Miss Paradoe utazásával a későbbiek folyamán még foglalkozunk, itt kell megemlítenünk, hogy sokirányú érdeklődési köre mellett a magyar irodalom történetével is foglalkozott, személyes ismerőse volt Jósikának. 8 1 A művészek számára az utazás anyaggyűjtés még ma is. A romantikus kelet ebben a korban nagy vonzerőt gyakorolt rájuk. Többek között bizonyítja ezt Andersen, akiről már sok szó esett ilyen vonatkozásban. Az angolok nagy költője Browning 1836-ban utazott át Magyarországon. Magyar tárgyú antológiája „Poetry of the Magyars" jelent meg. 8 2 Catherin Grace Frances Mrs Gore1 is megihlette a magyar táj és a magyar nép. „Hungarian Tales" című műve 1822-ben jelent meg három kötetben, elbeszéléseket tartalmaz. 8'' Egy kevéssé ismert, szintén angol nemzetiségű író Georg Bororow — Pest, Debrecen, Tokaj útvonalat járta végig. 5 4 A festők közül a legnevezetesebbeket Ludvig Mohr-t és Heringet már említettük. Színházi életünk az 1830-as évektől már elég élénk volt. Valószínűleg több színész és énekes is járt nálunk. Név szerint Bishop kisaszszonyt ismerjük, az angol királyné udvari énekesnőjét. Fellépése visszhangot keltett, a „Regélő" 1842-ben emlékezett meg az eseményről. 8 5 Az utazók egy másik csoportjába tartoznak azok, akik hivatalos, vagy félhivatalos úton látogattak hozzánk, vagy utaztak keresztül hazánkon. Ezek közül elsősorban politikai és gazdasági céllal történő utazásokat ismerünk, de Anatol Demidov például műkincseket gyűjtött és 1837-ben Dél-Oroszországi Moldvai útját Magyarországon keresztül tette meg. Műve német nyelven jelent meg: „Reise nach dem südlichen Russland und der Krim durch Ungarn die Walchei und die Moldau". A XIX. századra a fényes követjárások kora lezárult. Az egyes országok olyan megbízottakat küldtek egymáshoz, akik kevesebb pompát fejtettek ugyan ki, de a politikai, gazdasági és társadalmi helyzetet reálisan fel tudták mérni. Az utolsó nagy követjárás Budán 1835-ben volt. Ahmet Fethi Ferik basa utazott át fényes kíséretével nagy feltűnést keltve. 8 6 1838-ban egy francia diplomata, Eduard Thouvenel Bécsből Törökország felé indult, hogy állomáshelyét elfoglalja. Élesszemű megfigyelőnek bizonyult, különösen a Duna problémája foglalkoztatta. Művében: „La Hongrie et Valachie" kitér a hajózás és a Duna-híd problémájára. Közli a hajók 1834. évi táblázatát. Foglalkozik Széchenyi vaskapui utazásával is. Az angol kormány állandó politikai ügynököt is küldött hazánkba, J. A. Blackwell személyében. (1843—51.) A pozsonyi diétáról küldött tudósításaiban Széchenyivel és Kossuthtal többször is foglalkozott. Tevékenysége azért is érdekes számunkra, mert ő hívta fel röpiratban („Few Remarks on our Foreign Policy") az angol kormány figyelmét Magyarországra. Magyar tárgyú tragédiát is írt, „Rudolf of Varosnay a Tragedy By J. A. Blackwell" London 1891. 8 7 William Ray, svájci állampolgár utazta végig az Ausztria, Magyarország, Törökország útvonalat, 1839—1848 között. Pesten 1839-ben és 1848-ban tartózkodott. Űtikönvve Párisban jelent meg 1849-ben. 8 8 A középkorban az idegenforgalom igen nagy részét a zarándokutak adták. A XIX. század elejére már ritkán találkozunk ilyen jellegű utazással. A zarándokok egyik útja nálunk vezetett keresztül. Joseph Krickel bécsi polgár 1827-ben indult Jeruzsálembe. Utazásának történetét naplójában rögzítette. Utjának nagy részét gyalog tette meg, s így módjában 183