Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)
Szántó Péter: Magyarország idegenforgalma 1815–1845 között
Az ország bővelkedik természetes gyógyvizekben. Magda Pál munkájában így vezeti be a gyógyforrásokról szóló részt: „Gyógyító (mineralis) vizekkel igen bőven megáldotta a természet Magyarországot, mert számláltatnak már közel 350 források tsak magában Sárosvölgyében." Ezután felsorolja a legnevezetesebbeket, számszerint 27-et. Közöttük találhatjuk, a balatonfüredit, a pöstyénit is. Ö viszont idegenforgalmi szempontból a bártfait emeli ki. „Elsőséget érdemel a bártfai Sárosvölgyében, igen erős és kellemes ízű, azért is messze elküldettetik, a messzi földekről, kivált lengyelből jövő betegek és mulatságot keresők által meglátogattatik." 64 Hévforrásaink nagy része azonban még kiaknázatlan volt. Az idegen néha jobban meglátja a bennük rejlő lehetőségeket. Így pl. Bright Keszthelyen járva megtekinti a hévízi tavat és megjegyzi: „Mint fürdőhely alig érdemes említésre. A gróf nyilván az alsóbb néprétegek használatára rendezte be." 65 Pest és Buda fürdőéletéről elég sok forrásunk van. Krickel és Bronyevszkij is elég részletesen foglalkoztak ezzel a témával. Krickel felsorolja a nyilvános fürdőket, majd részletes leírást ad a Rácfürdőről. 6 6 Bronyevszkij arról tudósít, hogy már orvosi ellátásban is részesítették a fürdővendégeket. „A doktorok a betegség faiai és foka szerint határozzák meg a javallott fürdők hőfokát, időtartamát." 6 7 A közfürdők ennek ellenére a helyi lakosok, a „köznép" igényeit szolgálták. Külföldiek inkább csak kíváncsiságból jöttek ide, semmint pihenni, vagy gyógyulni. Pesten találkozunk viszont a gyógyvizek tudatos, kimondottan idegenforgalmi célokra való felhasználásával. „Sárosfürdőnél" (Gellért) a tulajdonos öt külön kényelmes szobát rendezett be külföldi vendégek számára. A Rácz fürdőben szintén az idegeneknek három külön szoba állt rendelkezésére, míg a Király fürdőben kettő. A szobák számában a Császárfürdő vezetett 33 jól bútorozott idegenforgalmi célokra fenntartott helyiséggel. 6 8 Ha azt akarjuk elemezni, hogy hányan, kik és miért utaztak hazánkba, nehéz helyzetben vagyunk. Nincs még szervezett idegenforgalom, statisztikák még nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel, összesítések nincsenek. Így alapvető forrásanyagul kénytelenek vagyunk elfogadni annak a néhány utazónak a leírását, akik útikönyvet írtak és a folyóiratokban a megfelelő híreket egy-egy nevesebb idegen vendég itt-tartózkodásáról. Ez viszont túl kevés az általánosításhoz és főleg a mennyiségi értékek meghatározásához. Így inkább a teljesség igénye nélkül, átfogó képet próbálunk rajzolni. 1826-ban külföldről 8.644.819— Ft. 56 K, Ausztriából és az örökös tartományokból 36.998.528.— forint 9 aK értékű árut hoztak be Magyarországra. 6 9 Ez a szám azonban nem mutatja, sőt még következtetni sem tudunk belőle arra. hogy hány idegen kereskedő bonyolította le behozatalunkat. Bizonyosnak látszik, hogy idegenforgalmunk igen jelentős része a külföldi kereskedőkből tevődik ki. Kohl írja, hogy a fogadóban, ahol megszállt, kik tartózkodtak abban az időben; néhány angol lókereskedő, bécsi kereskedők. 7 0 Pest legnagyobb kereskedelmi eseményei a vásárok voltak. A többi nagyobb városban is tartottak vásárokat, a legnagyobbakat Debrecenben és Aradon, de ezek inkább a belső kereskedelem szempontjából voltak érdekesek. Pesten négy országos vásárt rendeztek évente. Fényes Elek szerint kb. 14 000 kocsi, szekér jelent meg, a hajók számát 300—250-re becsüli. 7 1 A legnagyobb a Medárd napi vásár volt. Az 1842-es Medárd napi vásáron a nagy dán író Andersen is itt volt. Lenyűgözte őt a tömeg, a tarka forgatag. Külföldi kereskedők megjelenéséről már Dorffinger beszámol; 181
