Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)
Falvy Zoltán: A vendéglátás zenéje Magyarországon a XVIII–XIX. században
szokatlan tercismétléseit és 5-ütemes voltát találta. Minthogy odáig nem igen forgattam a letűnt népszínművek kottáit, csak pár év múlva jöttem rá, hogy a dal szerzője Szentirmay Elemér. A későbbi kiadásokból kimaradt a dal, de Bartók vonzódása a tercismétléshez elkísérte élete végéig. Műveiben lépten-nyornon találkozunk vele. Tömeges előfordulása nem lehet pusztán a Szentirmay-dal visszhangja, bár nyilván az váltotta ki először, mert régebbi müveiben nem találjuk. Később annyiszor és annyiféle formában jelenik meg, hogy mélyen gyökerező, ösztönös vonzódást kell látni benne, melyből végre egyéni stílusjegy lett. * Ezt a zenét még senki sem vizsgálta alaposan. Mellesleg: szövegének vizsgálatával is adós az irodalomtudomány. Pedig ha valami, ez az akkori magyar társadalom tükörképe. Sokkal inkább, mint az egykorú magasabbrendű költészet. Nélküle a XIX. század második felének a története sem érthető teljesen. Az akkori magyar társadalom lelkébe, gondolat- és érzésvilágába semmi sem világít bele jobban, mint e szövegek. Mindenki szívében és szájában voltak, sokat idéztek belőlük a mindennapi beszédben, töredékeik közmondásokká lettek. Zenéjük meg éppen egyetlen zenéje volt a magyarság zömének. Élő zene volt, a magyar élet szerves része. Minden emberöltő meghozta a maga új dalait. A legtöbb tiszavirág életű. Ha már egy-két nemzedéket kibírt, kivételes életerő jele volt. Ez a dallégkör vett körül mindenkit, aki Magyarországon élt. Ezeket a nótákat dalolta Ady diáktársaival a zilahi éjszakákban. Amint Arany Jánost jobban értjük, ha forgatjuk gyermek- és ifjúkora magaföljegyezte népszerű dalait, úgy Adyt is jobban értjük, ha tudjuk, hogy miket dalolt. E dalokat hallotta, ha tán nem is igen dalolta a gyermek és ifjú Bartók is. Érzékeny fülében kitörölhetetlen nyomot hagytak. Első dalai ebben a légkörben fogantak. 8* 111