Minárovics János: Gőzfecskendők a magyar tűzoltóságoknál (Budapest, 2004)

A Tűzoltó Közlöny azonban már 1899. decemberi számában elítélően írt erről a beszerzésről "A magyar ipar pártolása" című írásában. Akkor ugyanis arról értesültek, hogy: a "Magyar Czukoripari Részvénytársaság" szerencsi cukorgyára részére megrendelte a "Budapesti Szivattyú és Gépgyár Részvénytársaság ezelőtt Walser Ferecz" cégnél a Budapest székesfőváros részére ugyanott készülő négykerekű gőzfecskendő mását. Örvendetes jelenség ez és példát vehetnének rajta azon határszéli községek és egyesületek, amelyek idevágó szükségleteiket, mint legutóbb a magyaróvári tűzoltóság is, még mindig Ausztriából fedezik, holott e téren még arról sem lehet szó, hogy a belföldi ipar támogatása áldozatba kerül, mert köztudomásúlag fecskendő iparunk az osztrákot legalább is elérte, ha túl nem szárnyalta". A Czermák-féle tú'zoltószergyár hirdetése. "Városunk tűzvédelmének története 1581-től napjainkig" címmel Bittó Anna tollából 1991ben az Országos Tűzoltónapok rendezvényei kapcsán megjelentetett kiadvány röviden említi, hogy a gőzfecskendő beszerzésében Mosonmagyaróvár megelőzte a Győri Városi Tűzoltóságot. Beszámolt arról is, hogy 1905-ben 20 nagy vidéki tűzhöz vonult ki a testület. A mosoni Kühne mezőgazdasági gépgyár égésénél a gőzfecskendő kiváló szolgálatot teljesített, s a testület működése oly sikeres volt, hogy a Kühne gyár vezetősége egy nagyon meleghangú levél kíséretében nagyobb pénzösszeget juttatott a testületnek. Ennek a Czermack gyártmányú gőzfecskendónek további sorsáról még annyit tudunk,