Minárovics János: Gőzfecskendők a magyar tűzoltóságoknál (Budapest, 2004)

GŐZFECSKENDŐK A MAGYAR TŰZOLTÓSÁGOKNÁL Amikor 1955-ben az akkori "Magyar Tűzoltó" című havonta megjelenő szaklapban "A tűzoltószerek története" sorozatot írtuk Daczi Pállal felváltva, a gőzfecskendők történetének megírását jómagam vállaltam. Az anyaggyűjtés közben ismét beigazolódott, hogy mint annyi híres műszaki találmánynak, a gőzfecskendőnek is magyar emberek a feltalálói. Mindenekelőtt lássunk egy korabeli meghatározást a gőzfecskendőről. Oleják Károly Tűzoltó lexikon'-jában 1904-ben így fogalmazott: "A különböző hajtóerőre berendezett fecskendők között a legrégebben alkalmazásba vett fecskendő. Szerkezete legtöbbször kocsiszerkezetre szerelt gőzkazánból és gépből áll, mely áttétel segélyével hajtja a fecskendőszerkezetet. Leginkább álló kazánokat használnak a tűzoltást célzó gőzfecskendőknél, mert ily szerkezetnél érhető el leggyorsabban a gőzfejlesztés. A 6-8 légköri feszültség átlag 1015 perc alatt fejlődik. A gőzgép szerkezete leginkább vasból, a fecskendőszerkezet, pedig érczből készül. A gőzfecskendőknél a nagyobb vízszállítás lévén a legfontosabb, a hengerek száma 2-3, esetleg több is lehet. A nagyobb vízszállítás szempontjából a hengerek kettős működésűek is lehetnek s akkor 2 henger 2-szer annyi vizet szállít, mintha egyszerű működésű volna. Egy kisebb gőzfecskendő percenként 450-550 liter vizet, egy nagyobb szerkezetű 1600-2000 liter vizet szállít. A vízszállítás arányában természetesen a gőzfecskendő nagysága és súlya növekszik a gőzfejlődéshez szükséges idővel együtt..." Végül is öt szóval meghatározható a gőzfecskendő, ami nem más, mint: kazános gőzgéppel hajtott tűzoltó fecskendő. Johan Föllner 1826-ban irt "Schutz. Rettung und Hülfe in Feuersgefahr."című Lipcsében megjelent könyvében már ismertette "Paul Szabó"

es fiai "patent "jét. j hb