Minárovics János: A nagy elődök A Magyar Országos Tűzoltó Szövetség elnökei és vezető férfijai, 1871-1945 (Budapest, 2002)

megelőző tűzrendészeti intézkedések hiánya, a tűzesetek számának növekedése volt a jellemző. A fővárosi tűzoltóság kezdetleges felszerelése, s hogy a tűzjelző és a vízvezetéki hálózatot csak belterületen létesítettek, mind hozzájárult ahhoz, hogy a csekély méretű tűzestek is nagyméretű tűzvésszé fajulhattak. A fiatal segédtiszt csakhamar feltűnést keltett a tüzek tervszerű rendszerbe foglalásával. A vezénylő rendelkezésére álló erők, szerek és vízkészlet célszerű és legeredményesebb kihasználását honosította meg túllépve az ötletszerű tűzoltás keretein. Háromezernél több tűz oltásánál vett részt, ezek legnagyobb részénél az oltást maga vezette. Mint tűzoltó vezénylőt a nagy gyakorlottság és mély elméleti tudás mellett, az éleslátás, okos megfontolás és hidegvérű nyugodtság jellemezte. A tűzoltás során szerzett tapasztalatai tömegét foglalta rendszerbe „A tűzoltás szabályai, Tűzoltói taktika" című több kiadást megért könyvében. 1888-ban a Hengermalom tüzének bravúros oltási művelete után a fővárosi tanács királyi kitüntetésre terjesztette fel. Az országos tűzoltó-tanfolyamokon évtizedeken át tanította a taktikai ismereteket. A tűzoltó-szaksajtó és szakirodalom művelésében is vezető szerepet töltött be és mint szakíró külföldön is ismert volt. A MOTSZ szolgálatában mint titkár és főtitkár, majd mint alelnök tevékenykedett. Alelnöki beiktatására 1922 augusztus 5-én került sor. A központi választmány 1892-ben bízta meg Breuer Szilárdot az első egységes gyakorlati szabályzat elkészítésével amit a következő évben 2000 példányba kinyomtattak és a tagtestületeknek l-l pédányt ingyen megküldték. „Tűzoltás és tűzrendészet" című munkáját 1895-ben tagilletményként kapták meg a tagtestületek. Mindezek ellenére csak a tizennegyedik nagygyűlés (Brassó 1899. augusztus 12-15) után tartott országos választmányi ülésen választották meg előadónak. 1900-ban részt vett az ország tűzrendészetének felülvizsgálatában. A tizenötödik nagygyűlésen (Eger, 1902. augusztus 14-17.) pénztárossá, a Magyarországi Tűzoltó Testületek segélyző szövetségében ugyanakkor titkárrá választották. Az 1904-ben Budapesten megtartott nemzetközi tűzoltó kongresszusra felállított kongresszusi iroda tagja volt Breuer Szilárd szövetségi titkár is. Az iroda két irányban fejtett ki nagy munkásságot: az egyik munkacsoportban a kiállítási ügyek szerepeltek, a másikban a kongresszus rendezése (a vendégek elszállásolása, programok előkészítése és kivitele ) volt a feladat. A hivatalos program keretében tartott szakfelolvasásában előbb a modern színház tűzbiztonságát ismertette, majd a malmok tűzbiztonságáról tartott felolvasást. Az országos szövetség a kongresszus egész lefolyását megíratta Breuer Szilárd titkárral s kiadta magyar, német, francia és angol nyelven könyvalakban. Közölték benne a kongresszuson elhangzott előadásokat is. A szép munka 1905-ben jelent meg. Breuer társszerzője volt dr Glósz Kálmán előadónak „Magyarország 1904 évi tűzrendészeti állapota" munka összeállításában ( ennek magyar része szintén négy nyelven jelent meg). A két munka kiadásával a külföld is tájékozódhatott Magyarország tűzrendészeti viszonyairól. Mintegy harminc külföldi város tűzoltóságát tanulmányozta. Tapasztalatait közre adta a szaklapok hasábjain, illetve önálló műveiben. Kilenc éven át szerkesztette Markusovszky Bélával a „Tűzrendészeti Lapok"-at, majd egy éven át a „Községi tűzrendészet és tűzoltás" című szaklapot. Munkatársa volt a Tűzrendészeti Közlöny, Tűzvédelem, Illustrierte Feuerwehr-Zeitung című szaklapoknak továbbá a Pallas és Révai nagylexikonoknak, melyekbe a tűzrendészeti vonatkozású részeket írta. O készítette el a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség évi jelentéseit az 1902-1912 évekre, a Tűzoltók zsebkönyve négy évfolyamát, a Tűzoltótisztek zsebnaptára két évfolyamát. Tűzoltói útmutatások (megjelent németül is) könyve 3 kiadást ért meg. Pályadíjnyertes művei: „A szivattyú", „Tűzrenészeti törvényjavaslat tervezet", „A mászó és mentőszerek". Az első magyar tűzrendészeti szakkönyvet „Tűzoltás és tűzrendészet" címmel jelentette meg. Tűzoltó taktika (két kiadásban), Gyakorló szabályzat (megjelent németül is) munkái után a NémethyBreuer-féle „Tűzrendészet" a legteljesebb magyar szakkönyvként volt a maga idejében nyilvántartva. Breuer Szilárd közreműködött az Országos Szövetség által kiadott „Tűzrendészet" füzetsorozat és „Gyakorlati szabályzat" megírásában is. Maradandó érdemeket szerzett magának az Országos Szövetség ügyeinek intézése körül. Nemcsak a szövetség adminisztrációját vezette nagy gondossággal, de irányítója és legfőbb tényezője volt a szakoktatásnak és szervezésnek is. Evek hosszú során át előadója, majd parancsnoka volt az Országos Szövetség tűzoltási szaktanfolyamainak, előadó volt a budapesti közigazgatási tanfolyamon, a felsőipariskolában, a molnárok és egyes megyei szövetségek tanfolyamain. Kiképezte és jórészt szervezte a szabadkai, nyíregyházi, pozsonyi, győri, magyaróvári, tököli, rimaszombati, zombori, tatatóvárosi, a MÁV főműhely, Saxlehnergyár, budapesti lámpagyár, lipótmezei tébolyda és tíz malom tűzoltóságát. A budapesti szövetségnek egyik alapítója, majd titkára és alelnöke, az orsz. tűzoltótiszti egyletnek első titkára volt.