Minárovics János: A nagy elődök A Magyar Országos Tűzoltó Szövetség elnökei és vezető férfijai, 1871-1945 (Budapest, 2002)

Somogy, Zala és Veszprémvármegyei szövetségek díszelnökké, Heves, Borsod vármegyei szövetségek tiszteletbeli elnökükké, Sopron és Baranya vármegye tűzoltó szövetségei pedig tiszteletbeli tagjukká választották. Ugyancsak tiszteletbeli tagjukká választották a jászberényi, padragi, zentai, nemespécseli, liptótarnóci önkéntes tűzoltóságok. Választmányi tagja volt a nemzetközi tűzoltó szövetség nagytanácsának, dísztagja a francia, olasz és luxenburgi szövetségnek. A xxv éves tűzoltói díszérem első példányát neki adták át a veszprémi nagygyűlésen. Egyéb kitüntetése azonban nem volt, mert ő Deák Ferenccel tartott, ki nem akart más lenni, mint egyszerű polgára a hazának. A külföldi államok kitüntetését azonban a magyar tűzoltóintézmény megtiszteltetéseként fogta fel, s így tulajdonosa volt az orosz szent Szaniszló rend III. osztályának és a francia becsületrendnek, de ezeket sem viselte sohasem. Az 1909. április 3-i veszprémi nagy tűzről részletes szakszerű és tanulságokkal teljes ismertetést közölt a Tűzrendészeti közlönyben. 1911-ben két munkája is megjelent nyomtatásban: „Veszprém város tűzrendészete és az Ö. T. E. története 1875 -1911." és „Veszprém vármegye tűzrendészete. 1893 -1911." 1914-ben két cél foglalkoztatta, az egyik a Tűzoltó Otthon, a másik a tűzrendészeti törvény megalkotása. 1917-ben már 25 éve volt tagja a képviselőháznak (1892-től minden újabb választáskor mandátumot nyert). A Tűzrendészeti Közlöny 1920 december 31-i számában jelent meg a hír arról, hogy: „Dr. Óváry Ferenc, ki 1896 óta, vagyis teljes 24 éven keresztül állott Szövetségünk élén alelnöki minőségben, ügyvezető elnökké történt megválasztását, az igaz tiszteletnek és ragaszkodásnak bármennyire megkülönböztetett kifejezésre juttatása mellett történt is az, egyenlőre nem fogadta el." „Megváltozhatlan elhatározásomat - írja az elnökséghez - nem másíthatom meg, mert erőim elfogytak, memóriám meggyengült, munkabírásom alábbszállt s címet viselni, de állást becsülettel be nem tölteni: erre nem vállalkozom". Jogos elégtétele volt, bár megkésve, hogy megérte az 1936 évi X. tc.-nek -a tűzrendészeti törvénynek a megalkotását, másik nagy munkája -a tűzoltó otthon felépítése- nem került megvalósításra. Ügyvezetői elnöki távozása alkalmából 10.000 koronás alapítványt tett az otthon javára, amely az alapkőletételkor lett volna esedékes. Az Országos szövetség elnöksége még 1921 április 19-i ülésén határozott úgy, hogy elévülhetetlen érdemei elismeréséül a felépítendő otthont „Óváry Ferenc Otthon"-nak fogják elnevezni. (A háború kitörése miatt az otthonra Összegyűjtött pénz elveszett, csak az 1319 négyszögöles telek maradt meg.) A kapcsolatot továbbra is fenntartotta a szövetséggel, amelynek súlyos anyagi helyzetére tekintettel többször küldött pénzbeli adományt. Rövid hírben közölte a Tűzrendészeti Közlöny 1933 januári száma, hogy Óváry Ferenc felsőházi tagot - a MOTSZ volt alelnökét - elütötte egy mentőautó. Kisebb agyrázkódást és a homlokán és orrán zúzódást szenvedett az idős veszprémi ügyvéd. A következő híradás már haláláról tudósított: „Óváry Ferenc dr. 1938 március 11-én a veszprémi kórházban visszaadta nemes lelkét teremtőjének..." Veszprém város díszpolgárát saját halottjának tekintette és a városháza udvarán ravataloztatta fel. Sírjánál Marinovich Imre dr. a MTSZ társelnöke mondott megható búcsúbeszédet a szövetség és a magyar tűzoltók nevében. A nyolcvan évet élt ügyvédről Veszprémben és Balatonalmádiban utcát neveztek el.