Minárovics János: A nagy elődök A Magyar Országos Tűzoltó Szövetség elnökei és vezető férfijai, 1871-1945 (Budapest, 2002)

értéke emelkedni fog és így ügyes transakció meghozhatja az otthont, az iskolát, a múzeumot... Iparkodni fogok ezek megoldására megtenni minden tőlem lehetőt, de remélem a bajtársak támogatását, mely nélkül semmi sem valósulhat meg." Széchenyi József gróf igyekezett bekapcsolódni a szövetség munkájába, részt vett az elnökségi üléseken, azokon elnökölt, de más irányú elfoglaltságai miatt sokszor Marinovich Imre dr. alelnök helyettesítette. 1932. március 5-i elnökségi ülésen bejelentette, hogy a m. kir. honvédelmi miniszternél kihallgatáson volt, aki az országos tűzrendészet ügyének fejlesztése érdekében tett előterjesztését kedvező irányba pártolni fogja. A május hó 7-én tartott elnökségi ülésen dr. vitéz Roncsik Jenő felvilágosítást kért, mert némelyek azt hangoztatták, hogy a jelenlegi elnök le fog mondani és helyette mást fognak választani... még a nagygyűlés előtt kívánatosnak tartja a kérdés tisztázását, nehogy zavarokra adjon alkalmat. „Mivel a jelenlegi elnök tisztségét továbbra is vállalja, az elnökség nem tartja időszerűnek új elnök választásáról beszélni" volt a válasz. A MOTSZ huszonnegyedik nagygyűlése Győrött 1932. augusztus 15-én gróf Széchenyi Józsefet közfelkiáltással választotta meg az országos elnöki tisztségre. A Győrben megtartott országos túzoltóversenyeken elért eredmények fokozása céljából versenydíjat ajánlott fel. Az elnökség köszönetét kifejezve arra kérte, hogy a felajánlott vándordíjat a községi versenyeken résztvevő csapatok részére adományozza. A versenydíj egy több mint 2 kg súlyú színezüstből vert serleg volt. Az elnökség 1932. december 17-én hozzájárult Széchenyi József gróf levélbeli kéréséhez, miszerint sokoldalú elfoglaltsága miatt hat hónapra mentsék fel a szorosabb szövetségi munkában való részvétele alól. Nevével legközelebb az 1933. május 6-i elnökségi ülés jegyzőkönyvében találkozunk, akkor ismét ő elnökölt. A zalaegerszegi nagygyűlés (1933 június 3-4-5.) országos választmányi ülésén arról beszélt, hogy a városi tűzoltóságok után a falusi tűzoltóságokat is fejleszteni kell és pedig elsősorban jó felszerelésekkel kell őket ellátni. Breuer Szilárd síremlékének felavatásán -1933. október 22-én az avató beszédet a szövetség elnökeként O mondotta. A Tűzrendészeti Közlöny 1934. decemberi számában „Karácsony" címmel írt vezércikkében gróf Széchenyi József kifejtette, hogy a tűzoltóság új feladata a légitámadások által okozható károk minimumra való redukálása, miért is nemzetvédelmi érdek az ilyen irányú kiképzés. Mondanivalóját békevágyát kifejezve így fejezte be: „Mi, akik büszkék vagyunk az egész világon emberbaráti intézményünkre, legyünk bármely ország fiai is, arra az öntudatra kell ébredjünk, hogy egy gyönyörű feladatot vállaltunk magunkra: egy fekete füsttel és nagy lánggal égő tüzet, - a gyűlölet tüzét - eloltani... az otthon karácsonyi melegéből fejlesszük ki háztól házig, faluról falura, városról városra, országból országba a karácsonyi est ártatlan hangulatát. Ha erre a feladatra kilencvenötezer öntudatos magyar tűzoltó vállalkozik, ennek jelentősége megtalálja az utat jóval határainkon túl is testvérszervezeteinkhez, azokat magunkkal ragadva, a világ tűzoltósága zászlóvivőjévé lehet egy mozgalomnak, mely a béke, a fölvirágozás, a megértés napjait hozhatja magával és akkor nemcsak udvarias szólam, hanem szép valóság lesz a boldog karácsonyi ünnep kívánságai " 1935 elején vándordíjat alapított gróf Széchenyi Ödön emlékére. Az „Alapító-levél" a Széchenyi Nemzetség címerével díszített, vert ezüstből készült művészi kivitelű dísztárgy rendeltetéséről többek között így szólt: „... az önkéntes tűzoltótestületek önzetlen munkájának serkentő növelésére örökös csapatverseny- vándordíjul szolgáljon." Az örökös vándordíjat első alkalommal az az évi Gyöngyösi országos versenyre írták ki. Ezt az alapító-levelet csakhamar egy másik követte. 1935 április 12-én közölte az Országos szövetséggel, hogy az elnöki tisztségtől véglegesen visszavonul. Mivel az Országos Szövetség befejezett tények előtt állt, az elnökség a bejelentést a legnagyobb sajnálattal tudomásul vette és a változásról írásbeli jelentést tett a belügyminiszternek. Gróf Széchenyi József rokonszenves elnöklését, a szövetség vezetésében tanúsított kiváló képességeit és áldozatkészségét hálásan elismerte ugyan a szövetség, de búcsúlevelét, amit 1935 június 15-én az elnökségi ülésen olvastak fel, hivatalos lapjukban nem közölték le.