150 éve született gróg Széchenyi Ödön (Budapest, 1989)

A jövő terveiről írta egyik levelében, hogy 1913- március 14-től 1914. március 14-ig terjedő időre elkészítette a tűzoltóság költségvetési tervét, mely szerint szeretne még 4 autót és 2 benzinmotorosfecskendőt beszerezni. Egy másik (május 13-0 levele hü képet àÙ tettrekészségéről:„Éppen jelenti a leányom, hogy a leves az asztalon van, s ugyanabban a percben a telefon, mely az íróasztalomom van, csengett. - Halló!- Nagy tűz Valide-Cseszme közelében. Azonnal indultam, mert ebben a városrészben több ezer faház van, és itt van a császári palota is. Ödaérkeztemkor a második tűzoltó zászlóalj már ott is volt, és megtámadta a tüzet. Két nagy faház égett. De csakhamar megérkeztek az autóbuszok öt más őrség tűzoltócsapatával. Ezekkel egy házat lerántatva, sikerült megállítani a tüzet, pedig már másik két ház is kigyulladt. A hőség roppant nagy volt. Ruhánk a sok szikrahullás miatt minduntalan égni kezdett. Ajtókat, kapukat feszítettünk ki, s így közeledtünk a lángokhoz, azokat magam és a csővezeték elé helyezve, ő császári felsége, a szultán is elküldötte segédtisztjét, főorvosát. Örömmel jelentettem, hogy meg van mentve a városrész. Éjjel 12 órakor tértem haza, nagyon el voltam fáradva. No de sebaj! - egy óra pihenés elég nekem, ismét acélerőben vagyok... " Az első világháború kitörése súlyos feladatok elé állította a konstantinápolyi tűzoltóságot, mert csaknem minden emberét elvitték a harctérre. A 165 tisztből 5 maradt otthon. Előbb mindössze 200 újoncot kapott, később azonban sikerült 40 tisztre és 1600 tűzoltóra emeltetni a létszámot. Kiképzésük nem kis fáradsággal járt. A tűzesetekhez magas kora ellenére is mindig kivonult. A világháború befejezése után helyén maradt, és továbbra is ellátta a tűzoltóparancsnoki teendőket. 1921-ben olasz szereket szereztek be, feloszlatták a katonai tűzoltóságot, és maradékából Széchenyi vezetése alatt városi hivatásos tűzoltóságot szerveztek. Ez az új alakulat 1921. szeptember 22-én kezdte meg a szolgálatot. Megérte tehát, hogy évtizedes küzdelmére a koronát feltegye, de a teljes átszervezést már nem élhette meg. 1921-ben gyengélkedni kezdett, érelmeszesedése mind súlyosabb méreteket öltött, de szolgálatát még így is ellátta és szellemi frissességét teljesen megtartotta. 1922januárjában azonban ágynak esett, és március 23-án örökre elaludt. A ferikői temetőben temették el, végakaraka szerint. Temetése török-magyar temetés volt. A törökök megmutatták, hogy szívükbe zárták őt, az udvari lovasgárda díszegysége, két zászlóalj tűzoltó és ugyanannyi gyalogos katona kísérte koporsóját. A magyar kolónia egyik legrégibb tagja mondta a búcsúbeszédet, majd eldördültek a díszlövések és a magyarok könnyes szemmel dobták a rögöt a legnagyobb magyar méltó fiának koporsójára. Haláláról a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség gyászjelentést adott ki. A gyászjelentés szerint gróf Széchenyi Ödön pasa, Ottoman császári táborszernagy, a török katonai tűzoltódandárfőparancsnoka, a Lipót-rend lovagkeresztese, az Ozmanie-rendjel gyémántos I. osztályának és a Medjidie-rend I. osztályának tulajdonosa életének 83évében elhunyt. „A Tüzrendészeti Közlöny"-ben így búcsúztatta Erdély Ernő győri tűzoltóparancsnok: „Megnyugvással a változtathatatlanba adózunk emlékének, és mikor sírjára letesszük koszorúnkat, meghajtjuk lobogónkat, meghajtjuk térdünket, s érezzük, hogy az ő eltávozásával elment közülünk az egész magyar tűzoltóság múltja, és az itt maradt generáció nem tehet mást, mint folytatja az építőmunkát ott, ahol ő abbahagyta, abban az irányban, amint ő megkezdte, és azzal a célzattal, amivel ő akarta: naggyá tenni a tűzoltói munkával is édes hazánkat, Magyarországot. "