Dr. Váry Lászlóné - Minárovics János: Szent Flórián a tűzoltók patrónusa (Budapest 1988)

köztereken, faluvégeken, házak oromzatán. A falusi ünnepségeken üvegrefestett, bekeretezett képét árulják. Ezek közül leghíresebbek az ú.n. Sandl-képek, melyek az üvegfestészetben fogalommá váltak. A XIX. század másodikfelében Sandlban külön e célra még műhelyt is létrehoztak, ahonnan tizenkét év alatt 380 000 képet szállítottak az Osztrák-Magyar Monarchia keleti részébe. Az égő házat locsoló „tűzoltó" Flóriánt sok más „tüzes"mesterség művelői is patrónusuknak választották. így lett a kovácsok, pékek, kéményseprők céheinek védőszentje. Sok esetben, a néphagyomány szerint a belső tüzet is oltani kellett, szerelemre áhítozó hajadonok fohászkodtak hozzá, hogy hozza el nekik az „igaziférfit". A legszorosabban Flórián alakja azonban a tűzoltói hivatással forrt össze, akiknek nemcsak védőszentjük, de szinte „védjegyük" is lett. A tűzoltók kapcsolatának kezdete Flóriánnal a XVII. századra vezethető vissza, amikor már vízipuskán, fecskendőkön jelenik meg a Flóriánábrázolás. A Flórián-nap megünneplése hagyománnyá vált a tűzoltóság történetében. A tűzoltók évszázadok óta kifejezik tiszteletüket hivatásuk védőszentje előtt: alakját zászlóra hímeztetik, éremre veretik, szobrával dísztik laktanyáikat. Számukra Flórián a tűzoltói munka lényegét testesíti meg: az állhatatosságot, becsületet, embertársaik megsegítését. Szent Flórián 1760 körül faragott aranyozott-festett faszobra Nagykanizsán 1856-ban épült tósokbérendi lakóház homlokzatából fa Flórián szobrocska a Tűzoltó Múzeumban