Tűzoltó Múzeum évkönyve 9. 2008 (Budapest, 2008)

Szentmártoni Szabó Géza: AZ AQUINCUMI VÍZIORGONA

46. kép 47. kép Erről az eseményről már a régi magyarok is olvashattak a templomi orgonát ellenző Geleji Katona István Öreg graduá/jának (Gyulafehérvár, 1636) előszavában: „Marianus Scotus az ő Chrorucájában, Christus urunk születése után 757 esztendőkkel írja, hogy az orgona bement légyen Franciaországban, az Constantinus császártól küldetvén újságban Görögországból Pipinus királynak, mint erről Iohannes Aventinus is lib. 3. Annaíium Bojorum, majd még őnálánál is bővebbeden ír. Balaeus angliai püspök, az orgonának újonnan való öszveragadtatását és az templumban való felfuvaltatását, egy Vitalius Signius, avagy Campanus nevű pápának tulajdonítja, mint ám Mantuanus Baptista ugyan versben írta." Antonio Bonfini magyar történeti művében azt írta, hogy Mátyás király a budai palota kápolnájába, egyebek mellett, víziorgonákat („hydraulicisque organis") is készíttetett. Ez azonban csupán az antikizáló szóhasználat kedvéért került a szövegbe. A király egyik szokványos bőrpumpával működő orgonája ma is megvan Velencében. Szenei Molnár Albert latin-magyar szótárában {Dictionahum Latinoungaricum. Nürnberg, 1604) a „Hydraulus" szót a következőképpen magyarázta: „Vízi orgona, kivel az görögök éltek elein; mi pedig, sem láttuk, sem hallottuk." A porából megéledett főnix 1931 óta elmondhatjuk, hogy a víziorgonát újra látjuk, s hangját is szeretnénk végre úgy hallani, ahogy az az ókori Aquincumban megszólalt. Az 1935-ben készült bőrpumpás orgona-rekonstrukció ma is működőképes, az Aquincumi Múzeum állandó kiállításán látható, mégpedig abban az épületben, amelyet a lelőhely fölé építettek. 1969-ben egy újabb rekonstrukció készült Werner Walcker-Mayer (1923-2000) terve szerint. A ludwigsburgi orgonagyáros részletes tanulmányt tett közzé munkájáról 1970-ben. Jóllehet a víziorgona mellett érveket sorolt fel, az övé sem víznyomással működik.