Tűzoltó Múzeum évkönyve 9. 2008 (Budapest, 2008)

Szentmártoni Szabó Géza: AZ AQUINCUMI VÍZIORGONA

FÜGGELÉK 1. Markovits Mihály az antik orgona magyar monográfusa A víziorgonáról szóló, 2003-ban megjelent hatalmas monográfia szerzőjét szeretnénk az alábbiakban bemutatni. 2006. júliusában Csicsmann Gyulának, a Tűzoltó Múzeum igazgatójának, és Szentmártoni Szabó Géza irodalomtörténésznek sikerült vele és feleségével telefonon kapcsolatot teremteni. Ekkor derült ki, hogy közös anyanyelvünkön, magyarul beszélgethetünk. Az ezt követő levélváltások során kértük meg Markovits Mihályt, hogy ismertesse meg velünk pályafutását. Ezt mutatjuk be az alábbiakban. A szerző arcképe, monográfiájának borítója és egyik belső lapja (Die Orgel im Altertum, Leiden, 2003.) Markovits Mihály 1932. augusztus 6-án született Debrecenben. 1942-től Budapesten nevelkedett, ahol a Lágymányoson, a Bercsényi utcában lakott szüleivel és testvéreivel. A Galamb utcai piarista gimnáziumban érettségizett. A zongorajáték mechanizmusáról 1954-ben írt, kéziratos tanulmányát a zeneakadémia tanárai, Molnár Antal, Horusitzky Zoltán, Hernádi Lajos, Sebők György és Zempléni Kornél, nagyra értékelték. 1956-ban hagyta el az országot. 1958 óta Svájcban él. 1960-ban megszerezte a luzerni zenekonzervatóriumban a zeneelmélet tanár diplomát, egy svájci ösztöndíj segítségével. Egyetemi tanulmányait, a zenetudomány, művészettörténet és középkori történelem (Deér Józsefnél) szakokban, Bernben végezte, és 1969-ben doktorátussal zárta le. 1966-ban megnyerte a berni filozófia-történelem fakultás első díját. Luzernban a zenekonzervatóriumban és gimnáziumban tanított; Bernben egyetemi tanársegédként és a zürichi egyetemen mint tudományos munkatárs dolgozott. 2003-ban jelent meg Die Orgel im Altertum című monográfiája. Jelenleg Bázelban él, és folytatja munkáit; egy technikatörté-