Tűzoltó Múzeum évkönyve 9. 2008 (Budapest, 2008)

Dr. Hadnagy Imre József: A TŰZ GYULLADÁSÁNAK ELTÁVOZTATÁSA

Róma égése Néró uralkodása idején „... A 64. esztendő július 18-ról 19-re virradó éjszaka tűz ütött ki a Cirkus Maximustól délkeletre fekvő, a Palatínus és a Caelius-halom között levő zsuppfedeles viskókban, bódékban, műhelyekben. A kis bolthelyiségekben, műhelyekben felhalmozódott gyúlékony anyag, olaj, kóc, kátrány tüzet fogott és pillanatok alatt az egész környék lángra-kapott. Az erős déli szél a tüzet gyorsan továbbvitte, hamar elhamvasztotta a Cirkus Maximus fából ácsolt lelátóit. A tűzvész villámgyorsan terjedt: az Aventinus lábánál, a Tiberis partján épített nagy raktárházakban, ahol a felhalmozott gabona, olaj és egyéb közszükségleti árucikkek estek áldozatul a pusztító elemnek. Röviddel rá a lángok martalékává lett a Fórum Boarium, a Velabrum. A tűz rettenetes pusztításával szemben az emberi leleményesség és erő tehetetlennek bizonyult. A rosszul megépített vályogfalas, favázas házak földig égtek. A girbe-görbe szűk utcákon az oltás, a mentés szinte lehetetlen volt. Az aránylag csekély létszámú, mintegy hétezer főnyi tűzoltóság (a vigil alakulatok) kezdetleges felszerelésükkel, szerszámaikkal semmire sem mentek a dühöngő tűzvésszel szemben. Amire azonban a tűzoltók képtelenek voltak, azt megtette az ősi, úgynevezett serviusi városfal, a Capitolium magas halma, a Tiberis vize. Ezeknél megállt a pusztító elem. De ahová eljutott nem volt irgalom. Hat nap, hat éjszaka alatt a rettenetes tűzvész Rómát csaknem teljesen elpusztította. Csak hat nap után sikerült a tüzet megfékezni. Hat nap múlva újból tűz keletkezett, és most a város még épen maradt északkeleti részén három napig pusztított. "