Tűzoltó Múzeum évkönyve 8. 2007 (Budapest, 2007)

Galambos Éva: MINÁROVICS MESÉLŐ MÚZEUMA - BESZÉLGETÉS A MÚZEMALAPÍTÓVAL

Az Angster-féle orgonának volt ugyan egy másolata a kiállításban, de az olyan makett volt, hogy nem lehetett megszólaltatni, a sípok csak ki voltak esztergálva, a feliratos bronztábla gipszből volt. Több orgonaépítőnek is írtam, hogy készítse el az orgonát, végül egy pécsi társaság vállalta azt a kikötésemet, hogy ne vegyen figyelembe semmi egyebet, csak a Nagy Lajos könyvében lévő dolgokat. Méretarányosan felnagyítottam az egyes alkatrészekről készült képeket, ismét kérve őket, hogy kizárólag Nagy Lajos könyve szerint készítsék el az orgonát, nem hasra ütve. Az alaposan megkonstruált felső részhez kellett egy hordozható fujtató. Azt is megcsináltuk. A pénzt erre is úgy kellett innen-onnan összeszedni, de sikerült. Folytathatjuk a sort az újabb és újabb tárgyakkal, szerzeményekkel... Majd mindegyikhez érdekes, különös történet fűződik. Hát persze! Különleges történet, és a múzeum számára természetesen nagy esemény volt például a Kárvallottak című kép múzeumba kerülése. Két év alatt sikerült megszerezni! Korábban is kerestem már a képet Ogyallán, ahol Feszty Árpád testvére élt, de ott csak vázlatok voltak, az eredeti képet nem találtam meg. Aztán valahol rábukkantam, hogy egy 1930-as kiállításon szerepelt a kép. Kiderült, hogy egy gyáros tulajdonába került, akit kitelepítettek Pestről. Eddig tudtam követni a kép sorsát. Aztán nagy örömömre és igen nagy szerencsével a nyomára akadtam. Egy hölgy jött be hozzám a múzeumba, hogy eladná a képet, amelyet előzőleg már az Állami Biztosítónak is el akart adni. Mivel a biztosítóval jó kapcsolatom volt, ők időben telefonáltak nekem, hogy felbukkant Feszty képe. A biztosító nem tartott rá igényt, én meg persze azonnal kaptam az alkalmon. A történet érdekessége, hogy előzőleg a hölgy anyukájához vitték be a híres festményt - tekercsbe összehajtva -, aki dohányboltot vezetett a körúton. A hölgy a biztosítón kívül még egy restaurátornak is felajánlotta a képet, aki nem tudott mit kezdeni vele, mivel albérletben lakott és nem volt helye kiteríteni a képet. Ilyen viszontagságos úton jutott el hozzánk. Igen ám, de egy Trabant árát kérte érte, és az én összes pénzem is legfeljebb csak a tizedére lett volna elég! írtam egy jelentést, hogy pénzre van szükségem - bár nem írtam le, hogy a Feszty képről van szó -, hanem csak a múzeumba valami értékes tárgyat szeretnék megvásárolni. Úgy látszik tetszett az indoklásom, mivel betervezték a költségvetésbe és csodálatosképpen jóvá is hagyták. Ezután kezdődött a festmény restaurálása. Kiderült, nem is lesz olyan egyszerű lesz, mivel kivágták a keretből. Elvittem a Nemzeti Galériába, ott volt ugyanis olyan nagy márványasztal, ahova ki lehetett teríteni. Dubnirozni kellett, ez azt jelentette, hogy a vásznat kicserélték. Egy kiváló restaurátornő foglalkozott vele, el is állt szeme-szája a csodálkozástól, mikor megtisztította, és látta, hányféle árnyalata jelenik meg a szürkének a festményen! Az asztalosok készítettek hozzá rámát. Felkutattam a Fesztyről fellelhető irodalmat és hozzájutottam néhány fotóhoz is, amely épp a kép festése közben ábrázolja Fesztyt.