Tűzoltó Múzeum évkönyve 8. 2007 (Budapest, 2007)

Galambos Éva: MINÁROVICS MESÉLŐ MÚZEUMA - BESZÉLGETÉS A MÚZEMALAPÍTÓVAL

Az Angster-féle orgonának volt ugyan egy másolata a kiállításban, de az olyan makett volt, hogy nem lehetett megszólaltatni, a sípok csak ki voltak esztergálva, a feliratos bronztábla gipszből volt. Több orgonaépítőnek is írtam, hogy készítse el az orgonát, végül egy pécsi társaság vállalta azt a kikötésemet, hogy ne vegyen figyelembe semmi egyebet, csak a Nagy Lajos könyvében lévő dolgokat. Méret­arányosan felnagyítottam az egyes alkatrészekről készült képeket, ismét kérve őket, hogy kizárólag Nagy Lajos könyve szerint készítsék el az orgonát, nem has­ra ütve. Az alaposan megkonstruált felső részhez kellett egy hordozható fujtató. Azt is megcsináltuk. A pénzt erre is úgy kellett innen-onnan összeszedni, de sike­rült. Folytathatjuk a sort az újabb és újabb tárgyakkal, szerzeményekkel... Majd mindegyikhez érdekes, különös történet fűződik. Hát persze! Különleges történet, és a múzeum számára természetesen nagy esemény volt például a Kárvallottak című kép múzeumba kerülése. Két év alatt si­került megszerezni! Korábban is kerestem már a képet Ogyallán, ahol Feszty Ár­pád testvére élt, de ott csak vázlatok voltak, az eredeti képet nem találtam meg. Aztán valahol rábukkantam, hogy egy 1930-as kiállításon szerepelt a kép. Kide­rült, hogy egy gyáros tulajdonába került, akit kitelepítettek Pestről. Eddig tudtam követni a kép sorsát. Aztán nagy örömömre és igen nagy szerencsével a nyomá­ra akadtam. Egy hölgy jött be hozzám a múzeumba, hogy eladná a képet, ame­lyet előzőleg már az Állami Biztosítónak is el akart adni. Mivel a biztosítóval jó kapcsolatom volt, ők időben telefonáltak nekem, hogy felbukkant Feszty képe. A biztosító nem tartott rá igényt, én meg persze azonnal kaptam az alkalmon. A tör­ténet érdekessége, hogy előzőleg a hölgy anyukájához vitték be a híres festményt - tekercsbe összehajtva -, aki dohányboltot vezetett a körúton. A hölgy a biztosí­tón kívül még egy restaurátornak is felajánlotta a képet, aki nem tudott mit kez­deni vele, mivel albérletben lakott és nem volt helye kiteríteni a képet. Ilyen vi­szontagságos úton jutott el hozzánk. Igen ám, de egy Trabant árát kérte érte, és az én összes pénzem is legfeljebb csak a tizedére lett volna elég! írtam egy jelen­tést, hogy pénzre van szükségem - bár nem írtam le, hogy a Feszty képről van szó -, hanem csak a múzeumba valami értékes tárgyat szeretnék megvásárolni. Úgy látszik tetszett az indoklásom, mivel betervezték a költségvetésbe és csodá­latosképpen jóvá is hagyták. Ezután kezdődött a festmény restaurálása. Kiderült, nem is lesz olyan egyszerű lesz, mivel kivágták a keretből. Elvittem a Nemzeti Ga­lériába, ott volt ugyanis olyan nagy márványasztal, ahova ki lehetett teríteni. Dub­nirozni kellett, ez azt jelentette, hogy a vásznat kicserélték. Egy kiváló restaurátor­nő foglalkozott vele, el is állt szeme-szája a csodálkozástól, mikor megtisztította, és látta, hányféle árnyalata jelenik meg a szürkének a festményen! Az asztalosok készítettek hozzá rámát. Felkutattam a Fesztyről fellelhető irodalmat és hozzáju­tottam néhány fotóhoz is, amely épp a kép festése közben ábrázolja Fesztyt.

Next

/
Thumbnails
Contents