Tűzoltó Múzeum évkönyve 8. 2007 (Budapest, 2007)

Dr. Hadnagy Imre József: A TŰZMEGELŐZÉS FEJLŐDÉSE NAPJAINKIG

goknak kell megoldani, így a tehetősebb települések többet, a szegények keveseb­bet tudnak a tűzvédelemre fordítani. A két világháború között az addigi fejlődés megtorpan a magyar tűzoltósá­got is eléggé sújtotta a vesztes háború utáni dekonjunktúra, később a világgazda­sági válság. Sőt ebből a helyzetből kivezető úton megjelennek egy újabb háború viharfelhői is. A remélt fellendülés ugyan megkezdődik, de a szellemi és anyagi erőket egy új területre - a lég- és gázvédelem megszervezésére, egy hatékony lé­goltalmi rendszer létrehozására - kell összpontosítani. Előbb megalakul a légolta­lom (1935. évi XII. törvénycikk a légvédelemről szóló kerettörvény által sza­bályozottan), majd ezzel összhangban elfogadják az első tűzrendészeti törvényt (1936. évi X. törvénycikk a tűzvédelem fejlesztéséről). A tűzoltóságra a polgári légvédelemben jelentős szerep hárul. Fontos feladat a polgárok védelme, a bombatámadást követő tűzveszély megelőzése, a tűz terjedé­sének megakadályozása, a tűz eloltása. A légoltalmi szempontok a tűzrendészeti törvényben is megjelennek. A tűzjelzés ezért közvetett módon kiegészül a légitá­madást valószínűsítő, a légiriadót elrendelő jelzésekkel. A rádión közzétett felhívá­sok, a kézi légoltalmi - vagy elektromos - szirénákkal adott jelzések igen nagy va­lószínűséggel a tűz, vagy a tüzek bekövetkezését tudatosítják, azaz a tűzre ráutaló jelekként értékelendők. A légiriadó elrendelésének legelterjedtebb eszköze a kézi (mechanikus) sziréna volt. A magyar tűzoltóság a II. világháború alatt és azt követően is hűen teljesítette kötelességét, annak ellenére, hogy mind személyi, mind technikai téren jelentős veszteségei voltak. A tűzjelzést és a kommunikációt a rendelkezésre álló eszközök­kel - sokszor szükség eszközökkel is - megoldotta. A „háborús ártalmak" - a szőnyegbombázás, helységharcok - után rombolt környezetben az életmentés, tűzoltás, romeltakarítás, katonai pusztítóeszközök hatástalanítása mind egy-egy újabb próbatétel a tűzoltók számára, (egyben elője­le annak, hogy a jövő tűzoltóságának munkája nem merül ki csak a tűzoltásban). A világháború alatt a tűzoltók teljesítették kötelezettségeiket, amennyiben a pusz­títás technikai és személyi veszteségei azt lehetővé tették. A háború után szinte a semmiből kellett mindent megteremteni, egy korszerűbb tűzoltóságot életre kelte­ni. Összegezve. A tűzmegelőzés (elsősorban vidéken) a korábban meglévő ele­mekkel funkcionál, de (a nagy városokban, iparterületeken) újakkal gazdago­dik. (Ez a különbség a vidék és a nagy városok között nagyon sokáig megmarad.) A tűzmegelőzés kialakult rendszerének modernizálása elodázhatatlanná válik. A rohamos ipari fejlődés korszerű tűzrendészet - benne megelőző tűz­rendészet - megszületését követeli. Napirendre kerül a tűzmegelőzés orszá­gos rendszerének a kialakítása, ezt a munkát segítő korszerű képzési rend, új eljárások, módszerek kidolgozása, modern technikai eszközök alkalmazása, a törvényi szabályozás, az állami szerepvállalás kérdése, mindezek megoldá­sához a tudományok lényeges segítséget adnak, a tudomány egyre inkább

Next

/
Thumbnails
Contents