Tűzoltó Múzeum évkönyve 8. 2007 (Budapest, 2007)

Dr. Hadnagy Imre József: A TŰZMEGELŐZÉS FEJLŐDÉSE NAPJAINKIG

- A tűzmegelőzés tudatos, elemei túlsúlyba kerülnek, sőt azok természettudományos alapokon nyugvó megoldásának szándéka is felfedezhető. Tűzmegelőzési kultúra (megelőző tűzrendészet) Magyarországon a modern technika korszakában az Állami Tűzoltóság megalakulásáig A XIX. század elején megindult ipari fejlődés, amely az 1870-es évektől rohamléptekkel zajlik. Az ipari forradalom új iparágak, nyersanyag és energiaipar kifejlődését indukálja, ennek eredményeként modern gyárak, üzemek épülnek, mezőgazdasági és élelmiszeripari létesítmények születnek, áruházak, raktárak, köz- és kulturális intézmények létesülnek, a lakótelepek nagy bérkaszárnyáiban tömegek élnek. Mindezek növelik a tűzveszélyt, és korszerű tűzrendészet megszületését követelik. A fejlődés legfőbb mozgatóereje, hogy a létrejött „új közegekben" keletkező tüzek nagy értékeket, sok embert veszélyeztetnek, sokszor különleges anyagok égnek, magas épületekben keletkeznek tüzek. A tűzvédelem - benne a tűzmegelőzés (a megelőző tűzrendészet) - égető problémáinak megoldásaként napirendre kerül: - Az önkéntes és hivatásos tűzoltószervezetek létrehozása. - Az ipari forradalom kihívásainak megfelelő tűzoltószerek megalkotása, rendszeresítése. - A nagy szakértelemmel rendelkező tűzoltók képzési rendszerének kialakítása. - A tűzvédelem korszerűsítése. Modern technikai eszközök alkalmazása a tűzvédelemben. - A tűzvédelem országos rendszerének kialakítása. - A tűzvédelem törvényi szabályozása. - A tűzvédelem állami üggyé válása, azaz az állami szerepvállalás a tűzvédelemben. A megoldandó feladatokra egyértelmű, a tudományok felhalmozott ismeretanyagát is segítségül véve kell megoldást találni. A változások a nagy városokban, ipar- és gyártelepeken, a közlekedésben, az élelmiszeripari létesítményekben, mezőgazdasági üzemekben, és még sok helyen egyértelműek és látványosak. A vidék sokáig mozdulatlanságban marad. A tűzmegelőzést szabályzó rendeletek, utasítások a korábban meglévő elemeket is tartalmaznak de már újakkal is gazdagodnak. Budapesten az 1850-es években lovas tűzfelügyelő járőrök cirkálnak, a városháza őrtornyában az őrök folyamatos figyelést végeznek. Ebben az időben már létezett a telegráf (távíró) és a telefon. A tűzoltói szolgálatba állításuk napirenden van. Budapesten, de az ország több nagyvárosában az 1880-as évek elejétől telefontűzjelző hálózatot létesítettek, a századfordulótól utcai tűzjelző készülékeket telepítettek. A tűzjelző távbeszélő-állomások létesítése a következő lépés a modernizáció útján.