Tűzoltó Múzeum évkönyve 8. 2007 (Budapest, 2007)

Galambos Éva: MINÁROVICS MESÉLŐ MÚZEUMA - BESZÉLGETÉS A MÚZEMALAPÍTÓVAL

ki, hogy ők végezzék el a munkát. Kiderült, hogy az én pénzem a Derkovits Társaságnál, csak az első teremre lett volna elegendő, ezért változtatni kell a terven. Ekkor a szerencse ismét mellém állt, mivel a kiállítás rendezési csoport művészei vállalták, hogy segítenek nekem. Kiváló társaság gyűlt egybe ott, például Szilágyi Margit szobrászművésznő, aki a Nemzeti Múzeumban az ősállatok mintázásával foglalkozott. Kiváló állatszobrász volt, aki imádta a lovakat, és boldog volt, hogy tűzoltó lovakat formázhatott, ezért ingyen készítette el nekem a szobrokat. Az egyik, a Riasztás című kompozíció, amelyik most is megtalálható a múzeumban. Egy másikat pedig Vörsön találunk, amely azt a helyzetet ábrázolja, amikor éppen megérkeznek a tűzoltók, szerelnek, a lovak pedig pihenőállásban várakoznak. Gerlóczyné a múzeum bejáratának két oldalán lévő reliefeket készí- . . . tette, melyek a megelőző tűzrendészet, illetve a mentőtűzrendészet munkáját örökítik meg. Az alkotás modelljének beállítottunk egy tűzoltót, létrán régi sisakban. A másik alak megformálásához, a már meglévő hölgy modellhez pedig kölcsön kértünk egy gyereket, akit az édesanyja éppen arra sétáltatott az utcán. Tevékenykedett itt gipszöntő, patinázó, a műterem lent működött a szertárban. Érdekes a vízipuskás szobor története is. Szila-