Tűzoltó Múzeum évkönyve 8. 2007 (Budapest, 2007)

Galambos Éva: MINÁROVICS MESÉLŐ MÚZEUMA - BESZÉLGETÉS A MÚZEMALAPÍTÓVAL

legutóbb sajnos már alig voltunk, hiába, kopik a gárda. A tűzoltókkal úgy voltunk, mint egy nagy család. Mint fiatal tűzoltó alhadnagy kimentem községi tűzoltókat ellenőrizni, hát úgy fogadtak, hogy a parancsnok szinte futott elém, és jelentkezett a hatvan éves ember egy taknyos alhadnagynak. Előmentem, hogy ezt ne csinálja. Aztán volt olyan, hogy a vezérőrnagyhoz jött a jelentés, hogy ezt és ezt a tűzoltótisztet ne küldjék ki többet ellenőrizni, mert megsértette a testületet: Nem ivott meg egy korty bort sem. Hát ilyen volt a mi kapcsolatunk! Nyugdíjazásom után évekig vezettem a belügyi nyugdíjas egyesület tűzoltó tagozatát, jókat kirándultunk, sok helyen jártunk. Amikor Vörsön, vidéki kiállítóhelyünk jubileumi ünnepségét tartották, meghívtuk még a közelben állomásozó amerikaiakat is. Hogy vezetett az út tiszti iskolából a múzeumhoz? Amikor elvégeztem a tiszti iskolát, még létezett az Országos Tűzoltó Főparancsnokság, Bodai Antal vezérőrnagy volt a főparancsnok, odakerültem a műszaki osztályra Regőlyi Győző okleveles mérnök keze alá. O vezetett be a tűzoltó bürokráciába, mert bizony akkor még az volt a legjobb dolgozó, aki a legtöbb aktát gyártotta. Feladataink közé tartozott a rádióállomások tűzrendészetének folyamatos vizsgálata és mivel a Regőlyit jelölték ki erre a feladatra, ő vitt magával engem is mindenhová, mint afféle ifjoncot. Aztán később a műszaki osztályon szelektálódtak a feladatok: voltam újítási megbízott, ami azt jelentette, hogy Magyarország tűzoltó vonatkozású újításaival kapcsolatos teendőket kellett intéztem. Ebben az időben jelentek meg az újítókról szóló első írásaim a Tűzoltó Újságban.