Tűzoltó Múzeum évkönyve 7. 2006 (Budapest, 2006)

Dr. Hadnagy Imre József: A TŰZJELZÉS FEJLŐDÉSE A XX. SZÁZAD KÖZEPÉIG

talmi szempontok a tűzrendészeti törvényben is megjelennek (1936. évi X. törvénycikk). A tűzjelzés ezért közvetett módon kiegészül a légitámadást valószínűsítő, a légiriadót elrendelő jelzésekkel. A rádión közzétett felhívások, a kézi légoltalmi - vagy elektromos - szirénákkal adott jelzések igen nagy valószínűséggel a tűz, vagy a tüzek bekövetkezését tudatosítják, azaz a tűzre ráutaló jelekként értékelendők. A légiriadó elrendelésének legelterjedtebb eszköze a kézi (mechanikus) sziréna volt. (16. ábra.) 16. ábra: Kézi (mechanikus) sziréna A magyar tűzoltóság a II. világháború alatt és azt követően is hűen teljesítette kötelességét, annak ellenére, hogy mind személyi, mind technikai téren jelentős veszteségei voltak. A tűzjelzést és a kommunikációt a rendelkezésre álló eszközökkel - sokszor szükség eszközökkel is - megoldotta. 1948-tól az Állami Tűzoltóság megalakulásától egy új korszak kezdődik a tűzjelzés és a kommunikáció történetében. Felhasznált irodalom (1] Vitéz Dr. Roncsik Jenő: A magyarországi diák-tűzoltóságokról, különös tekintettel a debreceni református kollégium diák-tűzoltóságára. (Debrecen sz. kir. város és Tiszántúli református egyházkerület könyvnyomda-vállalata 1929. Debrecen.) [2] A debreceni diáktűzoltóság története. (Belügyminisztrérium Országos Tűzrendészeti Parancsnokság 1957. Budapest.)