Tűzoltó Múzeum évkönyve 7. 2006 (Budapest, 2006)

Dr. Hadnagy Imre József: A TŰZJELZÉS FEJLŐDÉSE A XX. SZÁZAD KÖZEPÉIG

számjelző táblával ellátott jelzőberendezés van (14. ábra). A számjelző táblán annyi hely van, ahány helyről jelzés adható. A tűzjelzést adó berendezés (ablakának betörése után) a nyomógomb megnyomásakor egy áramkör záródik, ezzel jelzés megy a vevőhelyre, ahol a tűzjelző helyének megfelelő szám felvillan, a felvillanó szám alapján egy táblázatból kiolvasható az utca neve, helyiség megnevezése, épület száma, stb. A lámpa felvillanásával egy időben egy csengő is bekapcsolódik, jelezve az intézkedés szükségességét. 14. ábra: Tűzjelzést érzékelő (vevő) berendezések Később órával egybeépített tűzjelzést érzékelő (vevő) berendezéseket is alkalmaztak, ennek a lelke egy óraszerkezet, amely egy, vagy két hengert mozgat. A henger egy nap alatt tesz meg egy fordulatot, a hengerre felhelyezett 24 órára kalibrált papírlap egy kijelölt vonal mentén a pontos időt mutatja. A vonal mentén sorban elektromágnesek vannak elhelyezve, az elektromágnesek mozgó részén egy tű található. Az elektromágnesek mindegyike egy tűzjelző hellyel elektromosan össze van kapcsolva. A tűzjelző gombjának megnyomásakor az áramkör záródik, ekkor az elektromágnes behúz, a mozgó részére helyezett tű kiszúrja az óraszerkezet hengerén levő papírt, jelezve a nyomógomb megnyomásának idejét, és helyét. Az elektromágnes működésbe lépése összekapcsolható fény és hangjelzéssel, ami a jelzés beérkezésének tudomásulvétele mellett egyben utalás bizonyos intézkedések megtételére (tűzoltóság értesítése, tűzriadó elrendelése, stb.). A tűzjelzést érzékelő berendezést egyes üzemekben kiegészítették egy teljesen azonos, de ellenőrző funkciót ellátó berendezéssel. Az ellenőrzés lényege az, hogy az éjjeliőrök a járőrözési útvonalon elhelyezett - sorszámmal ellátott - „bejelentkezési táblákról" egy speciális kulcs segítségével működésbe léptetik az azonos sorszámú elektromágnest. Az működésbe lépve kilyukasztja a hengeren levő pap-