Tűzoltó Múzeum évkönyve 5. 2004 (Budapest, 2004)

Minárovics János: Tűzistenek, égő áldozatok

Szarvakat is csinálj a négy szegletére, szarvai magából legyenek és borítsd meg rézzel. Csinálj ahhoz fazekakat is a hamujának, hozzávaló lapátokat, szelenczéket, villákat és serpenyőket, minden hozzávaló edényt rézből csinálj. Csinálj ahhoz háló forma rostélyt is rézből és csinálj a hálóra négy rézkarikát, a négy szegletére. És tedd ezt az oltár párkányzata alá alulról, úgy hogy a háló az oltár közepéig érjen. Csinálj az oltárhoz rudakat is, sittimfa rudakat és borítsd meg azokat rézzel. És dugják a rudakat a karikákba és legyenek azok a rudak az oltár két oldalán, mikor hordozzák." Az oltár négy szarva, amint már korábban szó volt róla, rituális célt szolgált:" Azután végy a tulok véréből és hintsd az ujaiddal az oltár szarvaira..." A mindennapi áldozat abból állt, hogy reggel és este l-l bárányt áldoztak "kedves illatul, tűzáldozatul az Úrnak" mert a parancsolat szerint: "Szüntelen égő áldozat legyen az a ti nemzetségeitek között a gyülekezet sátorának ajtajánál". A füstölő oltár hasonló módon és hasonló alakban készült, de jóval kisebb (hossza és szélessége 1 sing, vastagsága kettő) volt és teljesen be volt borítva arannyal. Mózes IV. könyvében található az az utasítás a leviták számára, ami a tábor elindulásakor végrehajtandó feladatokat tartalmazza. E szerint: "Azután takarítsák el a hamvakat az oltárról és borítsanak arra bíborpiros színű ruhát. És tegyék rá arra minden ő eszközét amelyekkel szolgálnak azon: a szenes serpenyőket, a villákat, a lapátokat és a medenczéket, az oltárnak minden eszközét, és borítsanak arra borzbőrből csinált takarót és dugják belé rúdjait is..." A Baál kultusszal tulajdonképpen a VIII vagy VII századi próféták által összeállított tízparancsolat kezdte meg a leszámolást. A tízparancsolat üzenet volt a hatalmasokhoz, hogy hagyjanak fel termékenységisten - termékenységistennő - kultuszaikkal, melyek emberáldozattal jártak, s melyekről bebizonyosodott, hogy alkalmatlanok az országtól távoltartani a csapásokat. Az történt, hogy 621-ben Jeruzsálem főpapja üzenetet küldött Jósijáhu királyhoz, hogy megtalálta a templomban a "törvénykönyvet". Jósijáhu azután betiltotta a bálványimádást és törvénybe iktatta az egyistenhitét. A Deuteronomium (Mózes V. könyvét nevezik így) szerzői voltak az úttörők az emberáldozat megtiltásában s a civilizáció sokat köszönhet azoknak, akik először küzdöttek az ellen, hogy gyemeket égessenek el a baálim tiszteletére gyújtott tűzön. Izraelben a legnagyobb csapást a Baál-kultuszra Jéhu király mérte (Jéhu IX. századi hadvezér majd király, meghalt i.e. 815 körül). A Királyok II.könyve 10. fejezetében részletesen le van írva, hogy hogyan hívta össze Baál minden prófétáját égő áldozatra, hogyan végeztette ki valamennyiüket vitézeivel és hadnagyaival, hogyan égették el Baál templomának bálványait és hogyan rombolták le templomát. Judában Jósiás (Jósijáhu, Amon fia, Juda királya i.e. 640 - 609) törölte el a bálványimádást: "... és megparancsolá... hogy az Úr templomából hordjanak ki minden edényt amelyet Baálnak... csináltak és megégeté azokat a Kidron völgyében és azok hamvait Béthelbe vivé... Megfertőztette a Tófetet, a Hinnon fiainak völgyében, hogy senki az ő fiát vagy leányát át ne vihesse a tűzön Móloknak".-