Tűzoltó Múzeum évkönyve 5. 2004 (Budapest, 2004)

Minárovics János: Tűzistenek, égő áldozatok

Baál a termékenyítő esőisten és Mót a forrásokat kiapasztó halálisten harcban állnak egymással. Mótnak, aki a nyári hőségnek, a gabonaérlelő szárazságnak a megszemélyesítője, sikerül megdöntenie Baál uralmát, ám Anat nem hagyja megbosszulatlanul az alvilágban sinylődő szerelmesét, megragadja Mótot, megcsépeli, majd megőrli, mint a gabonát szokás.. E mítoszban a tenyészet és az enyészet szimbolikus küzdelmét ábrázolták.. A felhőkön nyargaló Baál számtalan vonása a biblia felhőkön trónoló, mennydörgést és villámlást előidéző, tűzben megjelenő Jahvéján is felfedezhető. Adramelek volt az az istenség, akinek a Szefarvajim-beliek gyermekeiket tűzhalállal feláldozták. Ezt az áldozási módot különös kegyetlenséggel űzték a föníciai gyarmaton, Karthágóban. Diodor (Diodoros Siculus görög történetíró időszámításunk kezdete körül) elmondja, hogy a karthágóiak először a legelőkelőbb családok gyermekeit áldozták istenüknk, akit a görög szerző Kronosszal azonosított (Kronos a görög mitológiában Uranosnak, az Égnek és Gaiának, a Földnek a fia, Hestia, Demeter, Hera, Hades, Poseidon és Zeus istenek atyja). Később titokban gyermekeket vásároltak, akiket felneveltek és feláldoztak. Kronosnak (Rómában Saturnussal, az idő istenével azonosították) szobra -állítja Diodorércből készült, kinyújtott és fölfelé hajlított kezekkel, amikre a gyermekeket tették, akik azután legördültek és egy tűzzel teli verembe estek. A Kronos szobor leírása megegyezik Moloch-éval. Egyébként" a moloch sémi szó és királyt jelent, egyike ő is a kánaániak isteneinek. Bikafejű, embertestű, belül üres vasszobor képében imádták s tiszteletére is emberáldozatot hoztak. Vasbikát csináltatott a kegyetlen Phalaris, Agrigentum első zsarnoka- amikor Aragas várában templomot emelt, az athéni Ferilosz-al i.e. 550-ben. A vasbika üres belsejébe zárták a büntetésre szánt áldozatot, akit azután a bika alá rakott tűzön lassan megsütöttek. Egy belső szerkezet kikabömbölést utánzott, amely elvegyült a szerencsétlen jajgatásával. Amikor "Phalaris bikájával" embert áldoztak a zsarnok ezt mondogatta: Phalaris vagyok, Akragos zsarnoka. Vizsgáljuk meg közelebbről mit tudunk a karthágóiak gyermekáldozatairól? A rómaiak a " phoniciai" karthágóiakat poenusoknak nevezték, ezért nevezzük őket mindmáig punoknak. Karthágót a monda szerint Didó királynő alapította kb. i.e. a kilencedik század végén ( i.e. 814-ben). Egy legenda szerint Didó királynő tűzbe veti magát áldozatul az isteneknek, hogy hazáját megmentse. Karthágó virágzó kereskedő város volt 300.000 lakossal, nagy hajóhaddal és zsoldos hadsereggel. A rómaiak i.e. 146-ban -megunván terjeszkedését- teljesen elpusztították. Azok, akiknek sikerült a byrsai várba menekülniök, mindvégig elkeseredetten küzdöttek P. Tonelius Scipió Aemilianus római főparancsnok katonái ellen és az égő Esmuntemplom lángjai közt lelték halálukat. Karthágónak akkori mintegy 120.000 lakosából 70.000-en estek el a harcokban, vagy pusztultak éhen, 50.000 embert rabszolgának adtak el. A meghódított város 17 napig égett, majd a földig rombolt város területét fölszántották, sót szórtak a földjére, nehogy valaha megteremjen itt bármi is.