Tűzoltó Múzeum évkönyve 5. 2004 (Budapest, 2004)

Minárovics János: Még egy kérdőjel az aquincumi víziorgonával kapcsolatban

talosan emancipálták a kereszténységet. Kuzsinszky Bálint: "Az Aquincumi Mithreum" című írásában az Archeológiai Értesítő 1888. 5. füzetében így fogalmaz: "Ismeretes és általánosan elismert, hogy a kereszt az i.sz. IV. században vált a kereszténység jelképévé és tisztelet tárgyává, s nem előbb..." Esetünkben tehát egy korai kereszt ábrázolás szerepel. Ennek ellenére nem szerepelteti Nagy Lajos könyve 29. képén sem, pedig ott "Elszórt orgona alkatrészek''-bői 19 darabot ismertet. Megállapítható azonban, hogy Nagy Lajost foglalkoztatta az a kérdés, hogy kezdetben milyen szerepet töltött be az orgona a keresztény szertartásokban? így ír: "Az egyházatyák és egyházi írók azonban gyakran elismerőleg nyilatkoztak róla (mármint a víziorgonáról). Prudentius (ker. római költő 348-415 k. "a keresztény Horatius") költeményében az orgonát alkalmasnak tartja Krisztus dicsőítésére; dicséri az aquitaniai Prosper (Prosper Aquitanus gall teológus (390 k.? 455-463 között) aki latin költeményeket írt) nagyon kedvesnek és édesnek mondta hangjait... A harmadik század elején az antik auktorok közül a keresztény író, Tertullianus (155 k-222 k.) az első latin nyelvű keresztény író) hagyta ránk a víziorgona legnagyobb dicséretét, mintha e téren is megérezte volna, hogy ez a hangszer lesz a jövőben egyházának a liturgiában nélkülözhetetlen segítőtársa... " Keresztények Aquincumban Amikor a IV. században épült cella trichora késő római építmény maradványait 1931-ben feltárták, Nagy Lajos beszámolójában kitért arra, hogy: "Magyarország területén egymásután jöttek elő a keresztyén rendeltetésű épületek, temetők és kisebb keresztyén szimbolikával díszített tárgyak, melyek az új vallás széles elterjedését bizonyítják. Különösen gazdag a Duna vidéke ilyen emlékekben... A Raktár utcai cella trichora most már Aquincumra is bizonyossá tette egy helyi gyülekezet létezését, mely temetőjében emlékkápolnát emelt. " A keresztény szimbolikával készült tárgyak közé tartozik az az ezüst övgarnitúra is, amit 1863-ban a budaújlaki téglagyár területén kiásott kőlapokból összeállított koporsóban fekvő házaspár sírjában találtak. A sír kora Kr.u. IV. század. Az ezüst övgarnitúrán a sarkokban egyenes szárú keresztek láthatók. Nagy Lajos szerint: "A díszítések szándékosan választott keresztény díszítő elemek, melyek nem csak a készítőjének, de az öv hordozójának is keresztyén hitére mutatnak (Az öv a Nemzeti Múzeumba került). Az öv három lemezén azonos díszítések szerepeltek: sarkokban kis medaillonokban egyenesszárú keresztek, középen koszorúban nyolc szirom és köztük kiálló szárak, melyek az ókeresztyén művészet díszítései közt gyakoriak... " A garnitúra képéről egy csatrészt emelünk ki, amin egyenes szárú kereszt látható.