Tűzoltó Múzeum évkönyve 5. 2004 (Budapest, 2004)

Réti Rezső: Nagy nevek örökösei...

az európai fejlett országok életével. Széchenyi István leveleiből tudhatjuk, hogy Ödön fia nehezen kezelhető, különcködő, költekező, csekély kitartással bíró, szertelen természetű volt, de elismerően szólt élénkségéről, érdeklődéséről és gyakorlatiasságáról. A hazaszeretetét, a nemzet felemelésének eszméjét a szülői ház légköre adta, mégis más volt ez, mint apjáé. Nemzeti lelkesedése már nem a feudalizmus gátjainak lebontására, hanem egy kibontakozó kapitalista gazdaság lehetőségeinek kiaknázására irányult. Az 1860-as évek elején politikai szerepvállalását az abszolutizmus hatalmi berendezkedése lehetetlenné tette. Közéleti tevékenységet csak a különböző egyesületekben folytathatott, ezek közül sokan kérték fel fatal kora ellenére alapítónak, közreműködőnek, a vonzó Széchenyi név előnyeinek reményében. 1861-63 között öt egyesület, egylet, társulat vezetőségében vállalt szerepet. Kezdeményezője volt az Első Magyar Utazási Az ifjú Széchenyi Ödön 1862-ben Társaság létrehozásának, ám érdemi tevékenységet nem folytattak. Sikeresebb volt a Budapesti Hajós Egylet megalapítása, ennek választmányi tagjaként, majd igazgatójaként népszerűsítette az evezősportot. A Budai Népszínház támogatására alakult segélyező bizottmány elnökeként a fenntartás érdekében fáradozott, kevés eredménnyel. A Magyar Kereskedelmi és Iparegylet megalakítását - amelynek alapítói közé tartozott - a helytartó tanács nem engedélyezte. Az Országos Kertészeti Társulat igazgatóválasztmányi tagságát is elfogadta, de itt a munkában nem vett részt. Ebben az időszakban gyakran járt külföldön, 1862-ben a londoni világkiállítás kormánybiztosának nevezik ki. Ottani tartózkodását felhasználva belép a tűzoltóság kötelékébe, hogy gyakorlati tűzoltó ismereteket szerezzen. Igyekezetével elismerést váltott ki a híres a Fire Brigade főparancsnokából. Londoni tapasztalatai alapján hozzákezdett a fővárosi tűzoltóság megszervezéséhez. Valamennyi útkereső próbálkozása közül a "tűzoltóintézmény" körüli szervező munkája bizonyult a legsikeresebbnek. Hazánkban, így Pest-Budán már korábban is létezett a tűzoltásnak szervezett formája. Mária Terézia, II. József tűzvédelmi rendeletei, a városok előírásai és önszerveződések biztosították a városok lakosságának védelmét. Azonban ez a védelem a kor ismereteitől, technikai szintjétől alaposan elmaradt, bizonytalanul