Tűzoltó Múzeum évkönyve 5. 2004 (Budapest, 2004)

Minárovics János: Tűzistenek, égő áldozatok

Mordvin "Imádság a tűzistenhez" A pogány mordvin imádságok között találunk a tűzistenhez szólóra. A mordvin ősök önálló életének kibontakozása az i.e. I. évezred kezdetére tehető. Ok a cseremiszekkel együtt a finnugor népek nyugatvolgai csoportját alkotják. Életükben fontos fordulatot jelentett a Volga és Káma vidékén a VIII. században megjelent nagy kultúrájú és számbelileg is jelentős bolgár-török nép, amely a vidék minden finnugor népére kiterjesztette befolyását. A bolgár-törökök birodalmát 1236-ban a mongolok megdöntötték és 1239-ben a mordvinok földjét is elfoglalták. Az Aranyhorda hatalmas birodalmának részekre szakadása után a kazanyi kánsághoz tartoztak. Amikor az oroszok 1552-ben elfoglalták Kazányt, a mordvinok földjét Oroszországhoz csatolták, ekkor, egészen a XVIII. századig tömegesen költöztek keletebbre és délebbre. A tűzistenhez intézett imádságuk az erza nyelvterületről (az erza mordvinság teszi ki kétharmadukat) származik és Rab Zsuzsa fordításában így hangzik: Tüz Istene, tűz ura, lángzol Isten, láng ura, játszó Isten, forgó Isten, örvény nélkül örvénylő, nagy erő van tebenned, sok a hasznunk belőled. Te nagyságos erőddel ételt sütünk meg főzünk, hideg télben fűtőzünk. Lángzó Isten, láng ura, játszó Isten, forgó Isten! Tél fagyaszt vagy nyár aszal, nem cseréled gúnyádat, piros inget, nadrágot. Tüz Istene, nem félsz te se bojártól, se úrtól, Tüz Istene, nem rettegsz módostól se, gazdagtól. Egy van akitől félten félsz folyóvíztől, apádtól. Áldozunk most tenéked, fejet hajtunk előtted: tiszteletedre levágtunk veres tollú szép kakast, megfőztük, megsütöttük.