Tűzoltó Múzeum évkönyve 5. 2004 (Budapest, 2004)

Minárovics János: Tűzistenek, égő áldozatok

ságukban van a nap és a háborúk istenének Vicilopocstli-nak vörös alapon fehérre festett, faragott koponyákkal díszített temploma, aminek tetőpárkányát a tüzet és a napot jelképező lepkékkel díszítették. Az irokézek az eget folyónak vélték, innét van az, hogy egy csillagot Otsistok-nak neveztek, ami az ő nyelvükön vizben lévő tüzet jelent. Az inka birodalomban (a perui inkák kultúrája 1200-tól a spanyol hódításig, 1532-ig virágzott) a totemizmust a napkultusz váltotta fel. A Nap neve Inti, vagy Apu-Puchau volt. Emberalakúnak ábrázolták, arcát arany-tányér alkotta, amit sugarak és lángnyelvek vettek körül. Az inkák Inti leszánnazottainak tartották magukat és csak ők ejthették ki a nevét. Mama Quilla, a Hold tisztelete is elterjedt volt, az ő bátyja és férje volt a Nap. Ezüst korongként ábrázolták, emberi vonásokkal. Az inkák nem nyomták el a nap és a hold tiszteleténél ősibb kultuszok mindegyikét, két nagy istent például felvettek a pantheonjukba: az egyik Viracocha (a "tó habja"), a másik Pachamac (aki lelket lehel a földbe). Pachamac Peru tengerparti lakosságának főistene volt, legendája a Lurin völgyéből terjedt el, Limától délre, ahol szentélye volt. Pachamac megújította a világot azzal, hogy megváltoztatta a Viracocha által teremtett embereket, megtanítván őket a különböző művészetekre és foglalkozásokra. Bizonyára tüzisten volt, ezért az inkák megtették a nap fiává, aki az óriások ura. Embert áldoztak neki. Rejtéjes jóslatokat mondott. Láthatatlan volt, tilos volt bármilyen formában is ábrázolni. Cuzco-ban a következő mitosz maradt fönn: "Egyszer négy pár fivér és nővér jött fel Pacari-Tambo (a reggel-háza) barlangjaiból. A legidősebb felmászott a hegyre és egy-egy követ hajított a négy talppont felé mondván, hogy ez annak a jele, hogy birtokába vette az egész országot. Ezért a másik három megharagudott, köztük a legfiatalabb volt a legokosabb s elhatározta,hogy megszabadul bátyjaitól és egyedül fog uralkodni. Rábeszélte a legidősebbet, hogy szálljon le a barlangba, ahol egy sziklával agyoncsapta. Azután rávette második bátyját menjen fel vele a hegyre a legidősebb testvérük megkeresése végett. A csúcsról letaszította őt a mélybe és kőszoborrá változtatta. Harmadik testvére félelmében elmenekült. Az első isten valószínűleg Pachacamac, a földalatti tűz volt. A második a kövek imádatának a megszemélyesítője, a harmadik Viracocha, az isten, aki eltűnt. így a legfiatalabb felépítette Cuzco-t és a nap fiaként imádatta magát Pirrhus-Manco, vagy MancoCapac néven. Egy másik verzió szerint az inkák azt tanították, hogy a napnak három fia volt: Choun (Viracocha egyik neve), Pachacamac és Manco-Capac. "A nap szüzei" (Aclla) a szent tüzet táplálták Mama-Cuna (a matróna) felügyelete alatt. Nyolc éves korukban választották ki őket, akkor kolostorba kerültek ahol 6-7 évig éltek és utánna csak magasrangú főnökökkel házasodhattak. Onti, Pachacamac és Viracocha tiszteletére minden évben emberáldozatot hajtottak végre; két-három gyermeket és számos állatot mészároltak le ezeken az ünnepeken. A fétis imádásnak is maradtak nyomai, számos néptörzs kisebb-nagyobb szívósággal